Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

22.Rész

Annyira fáradt vagyok, alig pihentem valamit. Pénteken suli után be kelett ugranom dolgozni, mivel karácsonyi parti volt. Meg nem álltam egész éjjel, ma pedig már nyolc órára ott kell lennem, mert elképesztően sok a vendég.
Legszívesseben csak aludnék, de ha ha már elvállaltam a munkát, akkor nincs mese.
Anya reggel elég furcsán viselkedik, de nincs időm beszélni sem vele, mert indulok a kávézóba.

Gyorsan átöltözöm, és irány kiszolgálni.
Két órás szüneteim vannak, de még így is alig állok meg.
Ericet csak reggel láttam, és még az irodája is zárva van. Ezek szerint, elment.
Alig várom, hogy már vége legyen ennek a napnak. Vagy is azt hittem, hogy vége lesz a munka idő után, de épp hogy kilépek a kávézóból Emily megjelen, és elkezd nyaggatni, hogy menjek vele shoppingolni. Egyértelmű, hogy nemet mondok hiszen már alig állok a lábamon, de addig könyörög míg bele nem megyek.

***

– Kérlek Em, már hat óra! Már, csak mi vagyunk itt! Menjünk haza! – kérlelem.

– Jól van, de szeretnék még valamit kérni tőled! – néz rám boci szemekkel.

– És mi lenne az! – kérdezem tárt karokkal.

– Próbáld fel, ezt a ruhát! – mutat fel, egy piros mély vágású, szűk ruhát.

Nem érdekel miért kell felpróbálnom, csak menjünk végre haza.
Bemegyek az öltözőbe magamra rángatni a ruhát, és meglepődve mosolygok a tükörbe, mert hát elég jól áll rajtam. Szép ez a ruha, és kiemeli az alakom, viszont a cipzár részét nem tudom egyedül felhúzni.

– Segítenél? – húzom el a függönyt, mire Emily tágra nyílt szemekkel néz végíg rajtam.

– Persze, hogy segítek..., fordulj meg! – feleli, és felhúzza a cipzárt.

– Csinalhatok rólad egy fotót? – kérdezi vigyorogva.

Sóhajtok, és bólogatok. Legyen, ahogy akarja.

– Kész is! Öltözz vissza, és mehetünk! – feleli.

– Igenis fönökasszony! – forgatom meg szemeim.

Kifizeti a ruhákat amiket vásárolt, és szerencsére időben elérjük a buszt,  így elindulhatok haza.
Fogalmam nincs hogyan, de elaludtam. Még szerencse, hogy Em időben felébresztett. Amikor lászallunk a buszról, látom velünk szembe Emilyék háza.

– Nah ne! Miért, nem szóltál hamarabb? Most várhatok még egy fel órát! – sóhajtok egy nagyot.

– Nyugi már..., anyukáddal ma lebeszéltem, hogy itt alszol – mosolyog.

– Nah várjunk, csak! Engem meg sem kérdeztél róla, és csak úgy nélkülem ezt eldöntötted? – nézek rá kérdően.

– Aha – feleli hanyagul, és kinyitja az ajtót.

– De nincs nálam semmilyen ruha, és...,

– Nyugi, majd én adok mindent! Menj zuhanyozni, és pihenj le. Hosszú még, az éjsza, csak fél hét múlt – molyosog, és betol a fürdőszobába.
– Jah Nyugi anyáék nincsenek itthon. Megint elutaztak, ahogy mindig – kiáltja.

Ez a csaj, tiszta dilis! Mi lelte ma?
Mindegy is ha már haza nem mehetek, akkor lezuhanyzom, és bebújok Em ágyába, mert az tuti ha már nélkülem intézte az egészet, akkor nem fogok matracon aludni.
A kendőt magamon körbe tekerve átsétálok a szobáig. Még jó, hogy egy lépésnyire van.
Az ágyon, Emily cicás pizsije vár rám.
Bele bújok azután pedig, az ágyába. Enni sincs kedvem, csak aludni akarok. Fura, ahogy Emily viselkedik. Mikor itt vagyok mindig őrült üzemmódba kapcsol, most viszont csendes. Fura..., de egyben jó is, úgy hogy jó éjszakát nekem!