Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

28. Rész

Furcsa érzés Chris ágyában ébredni, mármint nagyon jó érzés, de kicsit furcsa. Ő még alszik szóval nem ébresztem fel. Felé fordulok, és csendesen nézem, ahogy alszik. Vajon mit keresett az apja abban az utcában, ahol én voltam? Olyan hirtelen jött, és azok az emberek is. Talán Ralf miatt jöttek? Őt akarták el kapni?
Lehetetlen! Olyan ostoba vagyok itt fekszem a fia ágyába, az ő házába nem gyanúsíthatom ilyen dolgokkal.
Istenem annyira tele van a fejem baromságokkal. Olyan közel voltam, hogy megtudjam az igazságot, és csak úgy elfutott előlem szó szerint. Talán lesz még lehetőségem találkozni vele, ha nem ölték meg.
Hirtelen kopogás zavarja meg gondolataim. Magamra kapom a nadrágom, és kinyitom.

- Jó reggelt! - mosolyog rám Chris apja.

- Jó reggelt!

- Rá érsz? Szeretnék beszélni veled!

- Persze - felelem, és bezárom magam után az ajtón.

- Menjünk az irodámba - feleli, és elindul előttem, én pedig követem.

Leülök, ahogy ő is, és komoly tekintetét rám szegeszi.

- Nem szeretnék tolakodó lenni, de megtudhatnám, mit kerestél tegnap éjszaka abban az utcában? - könyököl az asztalra.

- Mondtam már, hogy eltévedtem munkából haza jövet! - mosolygok rá.

- Ez érdekes! Hiszen a kávézóból tizenöt percinyre van leghamarabb a buszmegálló. Az, az utca pedig vele ellentétes írányban van, még hozzá harminc perce! Tehát nem hazafelé tartottál!

Basszus erre, miért nem gondoltam! De ki gondolta, hogy mindjárt ki kérdez! Eszembe sem volt!

- Ha nem is hazafelé indultam... miért érdekli ennyire hol voltam?

- Puszta kíváncsiságból.

- Talán, keres valakit? - kérdezem kíváncsian.

- Nem mondhatnám, de rendszeresen járok abba az utcába. Lehet, hogy rossz emberek is laknak arra felé, de segíteni szoktam nekik. Élelmiszerrel, ruhákkal, éppen amire szükségük van - feleli könnyedén.

- Ha tudni szeretné, csak azért voltam arra, mert van ott egy régi könyves bolt. Gyakran járok oda, és vissza vittem egy könyvet, de tényleg eltévedtem, és tényleg követni kezdett valaki - hazudok újra.

- Szerencse, hogy ott voltam! - mosolyog.

- Hatalmas szerencse! Még meg sem köszöntem, hogy elhozatott ide!

- Ne köszönd! Az a lényeg, hogy semmi bajod nem lett! - feleli, és ebben a pillanatban Chris benyit, kócosan, félmeztelenül. Olyan cuki azokkal a boci szemekkel.

- Hát te mit keresel itt? - kérdezi tőlem.

- Csak beszélgettünk! - szól közbe az apja.

- Csak meg akartam köszönni, apukádnak, hogy tegnap ide hozatott - vigyorgok rá.

- Ohh értem - feleli mosolyogva.

- Jól van! Nekem sok dolgom van szóval... - kezdi az apja.

- Már megyünk is nem zavarunk tovább! - válaszolja Chris, én pedig fel állok, és mielőtt kiléphetnék az ajtón az apja utánam szól, hogy vigyázzak magamra. A tekintete félelmetes, titokzatos, és kicsit fenyegető. Mintha tudná, hogy egész végíg hazudtam neki. Vagy, csak én reagálom túl. Bólintok, és Chrissel együtt kisétálunk az irodából.

- Van kedved reggelizni? - karol a nyakamba.

- Igen, de előtte még felhívom anyát!

- Nem szükséges, tegnap beszéltem vele! - feleli lazán.