Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

7.Rész

Chris szemszöge

Amikor meghallottam, hogy Stella ki mondta az apám nevét nem hittem a fülemnek . Lehetetlen. Nem bírom elhinni. Ki fogom derítenem, hogy ki tehette ezt velük. Úgy döntök,egyenlőre nem csapok felhajtás ki derítem, hogy valójában ő tette e.

Amikor haza érek fel megyek apámhoz.
Megállkk az ajtó előtt és bekopogok.

- Zavarhatlak kicsit? - nyitom ki félig az ajtót.

- Persze gyere csak! Mit szeretnél? - kérdezi, és felnéz egy pillanatra a laptop képernyőjéről.

-Tudni szeretnék Stelláról mindent. A születésétől kezdve, a mai napig, a szüleiről, és mindenki másról akit ismert.

-Hmm... És miért?-kérdezi.

-Tudsz segíteni, vagy nem?-nézek rá össze font karral.

-Egy feltétellel!-áll fel székéből.

-Mi lenne az?

-Ha, fel hagysz ezzel az egész dologgal!

-Milyen dologgal?-nézek rá értetlenül.

-Nem engedem, hogy azt az életet éld amit én. Veszélyes dolgokat kell tenned és, az életeddel kell érte fizetned.
Ha egyszer fel szállsz erre a hajóra, többé nem szállhatsz le róla-mondja, és tekintete komollyá válik.

-Mond el miért nem akarod? Anya említette, hogy te..

-Mit mondott neked?-vág közbe.

-Semmit, csak ki oktatott aznap este mikor megsérültél. Elmondta, hogy te nem ilyen életet szánsz nekem és, hogy nem önszántadból választottad ezt az életet.
Kifejetnéd bővebben, hogy ez alatt mit értett anya?-teszem fel,a legfontosabb kérdést amire választ szeretnék kapni.

-Még nem jött el az ideje-fordít hátat.

-De én...

-Azért jöttél, hogy segítsek ugye?-vált gyorsan témát.

-Igen-sóhajtok.

-Rendben menj a szobádba pihenj! Már későre jár. Reggelre minden amit tudni szeretnél Stellával kapcsolatban, az asztalodon lesz. Jó éjszakát-mondja és ki sétált az irodájából.

Dominik szemszöge
(Chris apja)

Ismertem Stella apját, nagyon régi barátom volt. Tisztességes,és jó szívű ember volt. Amíg élt.

Vissza emlékezés:
2 évvel ezelőtt.

Éppen ültem az irodámban,mikor csörgött a telefonom.
Ismeretlen szám volt, legalább is nem ismertem.
Felvettem, és egy férfi hangot halottam.

-Halló kivel beszélek?-kérdeztem.

-Halló Dom, Adam vagyok-válaszolt.

-Adam te vagy az?-kérdezem meglepődve.
-Nahát? Mond csak, miben segíthetnék neked?

-Sajnálom, hogy ilyen késő este zavarlak-szabadkozott.