Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

8.Rész

Már két, és fél hónap el telt mióta ide költözünk. Minden jól alakul eddig. Anya imádja az új munkahelyét. Teljesen jól beilleszkedett, ahogyan én is. Chrissel, minden jól alakul... eddig.
Emily, és Max is jól meg vannak. Rávettem mindenkit hogy, ha kiadják a téli szünetet menjünk el síelni, mert már nagyon rég voltam. Emilyt alig tudtam rávenni de, hát ugye ott lesz Max is, és így kicsivel könnyeben mentek a dolgok.

Végre találtam magamnak egy jó kis beugrós munkát. Hála közel van a sulihoz is így nem kell még buszozni sem.
Egy nagyon szép, és vidám kávézóba vettek fel, ahol heti kétszer beugrom. Egyszerűen imádom. Néha beülünk a többiekkel is suli után, mert hát télen nincs jobb egy forró csokinál, vagy egy meleg teánál.
Viszont mostanság nem nagyon találkoztunk Chrissel, de még Emilyvel sem. Annyira sokat kell tanulnom. Jönnek a vizsgák, és szinte időm sincs kikapcsolódni. Mivel ma szombat van, megkérdezek mindenkit lenne e kedvük el menni jégkorcsolyázni. New York egyszerűen gyönyörű, főleg éjszaka. A város fényei, ahogy húllik a hó, teljesen elvarázsol. Néha már karácsonyi hangulatban vagyok. Imádom az ünnepeket.
Van egy érzésem, hogy az idei nagyon jó lesz. Talán a legjobb.

Chris szemszöge.

Hóesésre ébredem. Felállok az ágyból, és csak bámulok ki az ablakon.
Eszembe jutnak a gyerekkori emlékeim. Mikor apával, és anyával kimentünk hóembert építeni.
Szinte minden hétvégén elmentünk forró csokit inni, és utána csak sétáltunk a városban. Hirtelen kopogás zavar meg emlékeim közepette.

– Igen? – kérdezem.

– Csak én vagyok! – nyit be anya.

– Gyere csak, ülj le nyugodtan. Hogy, hogy ilyen korán? – kérdezem.

– Csak, szeretnék beszélgetni veled. Már hiányzott egy anya fia beszélgetés.

Nah, gyere ülj le mellém! – nyújtja kezét, én pedig leülök mellé. 

Anya mindig olyan kedves mindenkivel. Ő az a fajta nő aki szívből segít mindenkinek. Emellett az ő apja is maffia főnök volt, méghozzá szicíliai. A "nagy uralkodóként" is emlegették. Anyám nem akart apám felesége lenni. A nagyapám kényszerítette rá. De apám jó ember volt már akkor is, és nem erőltetett rá semmit sem. Végül anyám beleszeretett  és így születtem meg. Váratlan dolog a szerelem. Mindig akkor talál ránk mikor nem is számítunk rá. Csak mosolyogtam mikor anya megszólalt.

– Mond, csak mi jutott eszedbe? Majd ki csattansz! – kérdezi.

– Csak, az mikor elmeséltetek hogyan jöttetek össze apával – felelem.

– Ohh tényleg? Hát,ez tényleg érdekes kis történet – mosolyog rám. – De más dologról szeretnék beszélni veled.

– Miről?

– Teljesen kicserélődtél, amióta Stellával vagy és ennek örülök.
Nem zárkózol be, és velünk is több időt töltesz. Bármire képes lennél érte, és ez jó dolog – mosolyog őszintén.

– Tényleg ennyire látszik? – vakarom meg tarkóm vigyorogva.

– Igen, nagyon is! – mosolyog. – Lenne még valami! – áll fel az ágyról. – Szeretnénk végre megismerni őt. Hiszen te már ismered a családját. Mi is meg szeretnék ismerni őket!

– Tudod anya...

– Igen?

– Stellának csak az anyukája él. Ő neveli egyedül...