Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

27.Rész

Chris szemszöge

Annyira sajnálom, hogy nem tudtam a tegnap éjszakát Stellával tölteni, pedig minden szándékom az volt, hogy itt leszek vele. De olyan hirtelen jött minden. Az apám, és az emberei egész éjjel keresték Rafaelt, de nem találták. Én pedig egy lépést nem tudtam megtenni, mert szó szerint még a hálószobám ajtaja előtt is őrök álltak. Kora reggel átjöttem már Stellához, de nem ébresztem fel megvárom míg felébred. Itt ülök az ágyán, ő pedig mélyen alszik. Annyira bánt, hogy nem lehettem vele tegnap. Úgy látom annyira fáradt volt, hogy még átöltözni sem volt ereje. De ő még így is gyönyörű.
Csendben ülök, hogy véletlen se zavarjam meg álmait.
Habár én nem szeretném felébreszteni, az órája hangosan kezd csörögni, ő pedig csukott szemmel hallgattatja el morcosan. Észre sem veszi, hogy itt vagyok. Könnyű mozdulattal kezdi dörzsölni szemeit, utána hajába túr, és csak utána nyitja ki szemeit. Meglepődve néz rám, de nem szólal, ezért hát én teszem meg az első lépést.

– Sajnálom, hogy nem tudtam a tegnap éjszaka átjönni hozzád! De apa... – kezdeném, mire megfogja kezem, és rám mosolyog. Felém nyújtja karját, és a nyakamba kapaszkodva magához húz. Fáradt csillogó szemekkel mosolyog rám, és megcsókol.
A testemet egy fajta melegség tölti el, ahogyan megcsókol. A puha ujjait érzem a bőrömön. Érzem, ahogy lassú mozdulatokkal símogatja nyakam. Akaratlanul is elmosolyodom, ő pedig észre is veszi.

– Semmi baj – suttogja.

– Engem akkor is zavar, hogy nem tudtam veled lenni tegnap éjjel!

– Ne is törődj vele! Az a lényeg most itt vagy! – mondja, és még mindig közel vagyunk egymáshoz.

– Ha szeretnéd maradhatok! Sőt, ha kell az egész hétvégét itt töltöm veled! – mosolygok rá, és orromat az övéhez érintem.

– Szeretném. Tényleg, de ma is be kell mennem a kávézóba!

– Muszáj? – kérdezem lehangolva.

– Muszáj – feleli mosolyogva. De még, csak nyolc óra nekem pedig tíz órára kell mennem. Jah, Eric tegnap haza hozott.

- Tényleg? - kérdezem meglepődve.

- Kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy haza hozzon! Végül is örülök neki, hogy így volt!

- Rendes volt tőle - felelem.

- Jajj ne duzzogj már! - nevet fel. - Örülhetnél neki, hogy nem egyedül jöttem haza!

- Örülök is! Hidd el! - duzzogok tovább.

- Nah jól van! - pattan fel az ágyból, engem pedig beledob. - Menjünk, reggelizünk meg együtt! - feleli, közben a fürdő felé sétál.

Nem megyek utána megvárom míg visszajön. A szekrénye felé sétál, közben leöltözik. Ki vesz egy farmert, és egy fehér pólót. Magára rángatja, utána lazán kontyba fogja haját, és rám néz.

- Nah mehetünk? - kérdezi. De én válasz nélkül sétálok felé, és megcsókolom.

- Ezt miért kaptam? - kérdezi vigyorogva.

- Az legyen az én titkom! - mosolygok rá, és megfogom kezét úgy sétálunk le.

Ahogy leérünk a konyháb kocsiduda zaja hallatszik. Stellával egymásra nézünk, és az ablakhoz sétálunk.

- A francba!

- Mi a baj Chris?

- Várnál egy percet kérlek, azonnal jövök! - felelem, és már rohanok is a kijárathoz.

Stella szemszöge

Vajon kik lehetnek ezek az emberek és, miért két nagy kocsival jöttek?
Chris rohan ki az ajtón, én pedig szaladok utána, hogy hallgatózzak.
Egy magas férfi száll ki a kocsiból. Igen jól öltözött.