Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

14.Rész

Chris szemszöge

Nagyon jól érzem magam Stellával, annyi közös van bennünk. Örülök, hogy ma együtt vagyunk órán, aztán talán suli után elviszem moziba. Ránéztem a telómra és úgy tűnt, Josh hív. Fel is vettem.

- Igen - szólaltam meg jókedvűen.

- Chris... Kérlek... Segíts - nyöszörögte. Meg sem tudtam szólalni, tágra nyílt szemekkel néztem magam elé. Mi a franc történt? Most mégis mi van? Azonnal összepakoltam, közben fél szemmel figyeltem Stella reakcióját, de nem mondhattam neki semmit sem.

- El kell mennem, holnap beszélünk. - Szeretlek - mondtam egy hamis mosollyal, és kirohantam a teremből. Szaladtam, amilyen gyorsan tudtam a kocsimhoz, és elindultam. Nem tudtam hova menjek, vagy mit csináljak, de elindultam. Talán haza megyek, majd ott meg tudok valamit. Már majdnem haza értem, amikor kaptam egy üzenetet apám egyik emberétől. Elküldte a pontos tartózkodási helyüket. Legalább mostmár tudom hol vannak. Ahogy haza értem, már mentem is az erődítményhez. Összeszedtem annyi fegyvert, amennyit csak tudtam. Egyedül kell elindulnom, mivel egy árva embere sem volt a háznál. Kocsiba szálltam és útnak indultam. Majdnem, hogy csak a város szélére kell mennem. Itt még sosem voltam. Meg így is órákba fog telni mire oda érek. Csak remélni tudom, hogy életben vannak.

Dominic szemszöge
(Chris apja)

3 órával ezelőtt

Igor Volkov. (Volkov jelentése:Farkas)

Egy név, egy hatalmas orosz maffia birodalom fejének a fia. Hogy miért van megkötözve az egyik létesítményemben?
Rövidre fogom az egészet.
(nem lesz az xd)

- Dom, meghozták a Farkast - szólalt meg Josh.

- Nah végre - dörzsöltem össze kezeim. - Akkor menjünk... Szeretnék elbeszélgetni ezzel a "Farkassal" - feleltem, és normál tempóban elindultunk az udvaron átvezető úton.

Megmondtam, az én területemen senki sem garázdálkodhat. És mégis volt mersze nőkkel és fiatal lányokkal kereskedni az én területemen.

- Kérdeznék tőled valamit - szólalt meg a mellettem sétáló Josh.

- Annak mindig rossz vége van - feleltem egy fél mosolyt eresztve.

- Beszéltél már Chrissel? - kérdezte.

- Nah látod, hogy rossz vége van? - nevettem fel. - De viccet félre téve, még nem beszéltünk - sóhajtottam.

- És mégis meddig akarod még eltitkolni előle? - zúdít rám egy újabb kérdést.

- Igazából nem titkolom el... csak valahogy... Mindig rossz helyen vagyunk - feleltem egyhangúan.

Nem kérdez, csak félig felhúzott szemöldökkel néz rám.

- Úgy értem, hogy mindig elkerüljük egymást. Én folyton utazom, az ügyeimet intézem, ő pedig iskolában van. Valahogy mikor otthon vagyok, mindig van más tennivalója, nekem is és neki is - felelem újra sóhajtozva.

- Jó lenne, ha szánnál rá időt. Ne felejtsd el, hogy még mindig azt hiszi, hogy te erőszakoltad meg Stella édesanyját pár évvel ezelőtt. Mind tudjuk, hogy Rafael felelős mindenért, de ő még most sem tudja. Talán ezért kerül folyton még ha otthon is vagy - válaszolja komoly tekintettel. Josh mindig támaszt nyújt nekem. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.

- Igen, igazad van és megpróbálok ma beszélni vele, hiszen tudnia kell az igazat -szabadkoztam

- Rendben - feleli mosolyogva, közben meg veregeti a vállam. Lementünk a csapóajtón keresztül a földalatti erődítményembe, ahol már az embereim vártak. Sosem szerettem a sötét és romos helyeket, ezért is építettem olyanra a helyet, hogy az az én kedvemre szolgáljon. Meg volt világítva mindenegyes zug. A cellákat is helyre pofoztattam. Szeretem, ha tiszta és komfortos hely, még ha gyilkolni vagy kínozni kell bárkit is. Oda sétáltam hát ahhoz a cellához, ahol ő volt. Már várt rám. Tarkóra tett kézzel ült a székben.