Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

《~2~》

-Köszönöm az információkat. Dsmp.fan__ Szóval ők ilyen nagy kutyák erre fele. Legalább nem egyedül én Stream-elek Brightonba. -örültem meg. -Na de vissza a kérdésekre! Van még kajám és időm is! -kortyoltam teámba.

~~~

Késésben vagyok, de nagyon. Körülbelül egy órája bent kéne lennem a munkahelyemen. De én békésen iszogatom a mikrós kávémat. Kenegetem a szendvicsem vajjal, hogy majd rárakhassam a finom csirke sonkát. Idilli pillanat, de épp a munkám áll vagy bukik rajta. Mikor ez eszembe jut, komótosan a telefonomért nyúlok és dobok egy üzit a főnőknek. „Bocsi, de fontos dolog miatt kések ma egy jó 2 órát."

A fontos dolgom most felkelni. A tegnapi stream egészen elnyúlt. Este 10 óráig kint üldögéltem a parton és beszélgettem a kedves emberekkel. A legfőbb téma Wilbir? Wilbor? Wilbur? Vagy kicsoda volt , de ezekre az üzenetekre nem igen figyeltem, de láttam hisz ez irányította a chat menetét.

Feltűztem a hajam kontyba nagy nehezen, hisz nem vagyok benne túl gyakorlatias, így a végén le is szartam, hogy néz ki. Ma ilyen lesz. Kiléptem az ajtón, bezártam és mentem a buszmegállóba.

A busz kellemesen üres volt, azaz egy életképes lény forma se volt a buszon. Bill bá', aki vezeti már rég nem mondható élőnek. Szegényem 82 éves, fél lábbal a sírban, de nem megy nyugdíjba. Fejből ismeri az egész város menetét, utcáit és mindenét. Szinte már nem is néz az útra, csak bambul ki az ablakon, már reflexből fordul. Veszélyes vele utazni, de én 100%-osan megbízok benne. Már vagy 60 éve a szakmában van. Pár évvel ezelőtt mikor hajlandó volt még beszélni emberi lényformával. Az összes utamon hallgattam, régi vicces történetei. De most már csak a kutyájához beszél, aki mindig az ölében ül. Bucky.

~~~

-Cynthia, a főnök hajlandó volt befáradni ma? -kérdeztem az egyik kasszást.

-Szokásos Dodo. Semmi életjel. Szerintem már lehet úgy venni, hogy tiéd a bolt.

-De így nem én adózok érte. Így jobb! -álltam le vele beszélgetni.

-Okos lány vagy te, tudtam én mindig is. -mosolygott rám.

-Így igaz. -mosolyogtam én is.

-Apropó, valamilyen William, valamilyen jó képű Will, cserére hozta az egyik eszközét. De lejárt a garancia. Mivel nem vagyok itt régóta, nem tudom mi a menet, így mondtam, hogy majd az Igazgató helyettessel beszéljen.

-Ez így rendben van. Milyen kütyüt hozott vissza?

-Egy mikrofont. A márkája asszem FIFINE K669B. [nem akarom kikeresni az igazi mikrofonja márkáját így kerestem egyet, ami hasonlít rá]

-Akkor keressük meg.

Odaléptem a rendszer gépéhez és elkezdtem keresni rajta. Előszőr a márkát állítottam be utána pedig a nevét. Kihozott 17 fajta Will-t, aki ezt a terméket vásárolta ebben az üzletláncban. Beírtam még a várost is, hogy „Brighton" így leszűkítette 4 darab választásra.

-Megtennéd, hogy felhívod őket? -bólintott. -És ha megteszed akkor adj neki időpontot hm... mondjuk fél egyre. ÉS mivel péntek van így menj haza nyugodtan hamarabb, majd zárok én. Holnap nem kell bejönnöd mert Marry meg én is itt lesz.

-Köszi Dodesz! -örült meg a fiatal lány.

Bementem az irodámba és bekapcsoltam a gépem. Hamar megjelent rajta a háttérképem melyen a logó szerepelt. beírtam a kódom, ami nagyon egyszerű. A streamer nevem. Dororo. Tudom, hogy ezt sose fogom elfelejteni. Hisz nem is engedik. Átnéztem az adatokat, a havi jövedelmet, a profitot. És befizettem néhány csekket, persze a főnök áll mindent. Mivel készen voltam, kimentem a bolti részbe beszélgetni Cyntivel.