-DOROO!- üvölt Will ki a stúdióból.
-Igen, Wily?- hajolok be az ajtón.
-Készen állsz?- izgatottan pattogott a székén.
-Mire? Mi készül?- léptem beljebb.
-Ma lesz az első közös streamünk!- tárta szét kezét.
-Micsoda? Az nem holnap lesz, ma lesz?- kapok a fejemhez, levert a víz.
-Ma lesz, mára beszéltük!- csillapíthatatlan öröm kering benne.
-Akkor adj 15 percet, és kész leszek, eskű.- szalutálok majd kirohanok a szobából, fel az emeletre.
A szekrényből kezdem válogatni a ruháimat. Egy fekete ,szakadt bő farmert dobtam az ágyra, a fekete övem mellé, ami alap ,mert szinte az összes nadrágom leesik, mert ami hosszra jó, annak olyan széles a dereka ,hogy már óborzalom.
Egy kék haspólót vettem elő, ami bővebb stítulú volt, rajta egy smiley fejjel ,ami a szívem fölött volt nagyjából 10 centiméter átmérőjű. Mára ennyire futotta.
A fürdőben szokásosan a halvány fehér spotlámpák adták a megvilágítást. Igazából csak annyi történt ,hogy arcot és fogat mostam és megfésülködtem. Majd hajamból panda kontyot formáltam. Sokáig néztem, végül nem tetszett, és kibontottam a hajam. Úgy hagytam.
-Itt vagyok Will!- ugrottam le a harmadik lépcsőfokról, miközben neki kiáltottam.
Ha egy ókori isten lennék, valószinűleg a szerencsétlenség istene lennék. Ahogy ugrottam le a lépcsőn, addig nem is volt gond. Na de az érkezés! Addig teljesen stimmelt, hogy a lábam leért. Na de azután, a térdem úgy gondolta ,hogy nem tartja meg most a súlyom így összeeséshez készülödtem, hisz megbicsaklott. Viszont amikor már lefele estem, valami izomreflex lehetet, de kirugott, így már szinte a földel egy síkban voltam és ellöktem magam. Mondanom se kell nagyot hasaltam.
-Dorothy? Mi volt ez a becsapódás?- jött ki a stúdióból.
-Én!- jelentkeztem a földön fekve.
-Minden rendben?- futott oda hozzám.- Tudok adni gyógypuszit!- egyszerre volt aggódó és idióta.
-A szám egy kicsit fáj...- ültem fel ,így arcunk majdnem összeért.
-Jó válasz.-nyomott egy hosszabb pillangó puszit rá majd felsegített.
-Ennél én többet kérek!- ál nyafogtam neki.
-Azt mondtam, puszit...- kacsintott rám, majd székébe ült.
~~~
Rengetegen felismertek a stream elején. Egyből beírták ,hogy Dororo! Elején még kényelmetlenül éreztem magam, de most már kezdem elfogadni. Ha ez régebben történik, lehet pánik rohamot kapok, vagy sokkos állalpotba kerülnék. Lehet az is változott ,hogy ebben a streamben itt van velem Will. Ilyen eddig nem volt. Csak egyedül, esetleg néha a moderátoraim beugrottak egy két csípős megjegyzést tenni. Kedvesek voltak.
Az elején csak Will üldögélt és beszélgetett az ember tömeggel, majd én is társultam ,amikor behívott. Elmondta ,hogy én a barátnője vagyok, hosszú ideje
,csak eddig nem akartam részt venni streameken. Azt is ,hogy én voltam a legtöbb áprilistól-májusig terjedő skálán történő live vezetője, beolvasója, és hattér segítője.A chat kedves volt, nem volt tolakodó. Aranyosan, sőt túl jól fogadták ,hogy Wilbur Soot most nem szingli, és nem is lesz! Sokan kérdezték mikor találkoztunk és egyéb ,olyan dolgokat, amiket ilyenkor élvezettel fogyaszt az ember, ha új dolog történt. Minél több információt akartak megtudni, főleg rólam. Mi is történt az alatt a 3 lassan 4 inaktiv , visszavonult évemben?
YOU ARE READING
Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]
FanfictionAz emlékek ennyire gyorsan törlödnek? Két ismerős ilyen hamar ismeretlenné válnak egymás felé? Mintha kitörölték volna egymást agyukból? Tán a régi sérelmek , a rossz emlékek ily gyorsan távoznak tőlünk? A megoldás az lenne ha mindent a sorsra hagy...