Gray újra kómába esett, az orvosok nem tudják miért, elvileg stabil volt az állapota. Amikor meglátott egyből mosolyra húzta a száját, amit csak a hatalmas csokor virág takarásából láttam, amit út közben vettem.
Azután esett kómába ,amikor a doktor a gyógyszerét neki adta, fájdalom csillapító és immunerősítő ,elvileg. Most erősen szorítja a kezem, bár szerintem csak izomzárat kapott, és nem tudom sehogy se elvenni a kezem. Bármennyire se szeretném most, bármennyire rossz volt ez elött a kapcsolatunk, én itt leszek neki, és ha Will nem érti meg ,hogy a szülei szinte kitagadták, akkor nem is kell a bocsánat kérése.
-Jó napot Doktor úr!-köszöntem.
-Szia Dorothy.- köszönt vissza kedvesen, ő az a doki aki engem már jól ismer a sok sérülésem miatt, valahogy mindig megkaptam őt.- Változott valamit azóta az állapota?- kérdezte.
-Nem igen, talán erősebben szorított egy pillanatig, de merev, nem mozdul.
-Nem tudom mi történhetett vele, semmi nincs a kórlapján ,amitől újra kómába esett. De az immunerősítőt kap... meg próbáljuk a tüneteit enyhéteni egy allergia gyógyszerrel, mert valamiért allergiás tünetek produkál.
-Há rendben. Én bízok Önökben.-mosolyodtam el bíztatóan.
Oda állt az infúzoió mellé, és injekcióval bele fecskedezte a csőbe ,ami egyenesen intravénás infúzió volt Grayson kezfejébe. A korlapot le tette az ölébe, de tökéletesen rá láttam ,ezért elkezdtem olvasni. Rengeteg gyógyszer kötszer és egyéb szöveg volt rajta a neve és az állapota mellett, de nekem még is egy szó tűnt fel. Acetilszalicilsav. Ha jól emlékszem akkor Graysonnak van valami köze hozzá. Talán Lengyelországban, amikor megsérült, kellett neki csináltatni allergia tesztet? És erre pozizív lett? De annak nem kéne az adatbázisba kerülnie?
-Doktor úr! Grayson kapott Acetilszalicilsav-at? Vagy tartalmaz valamelyik gyógyszere?- kérdeztem nyugtalanul.
-De, ha jól tudom, a fájdalomcsillapítója tartalmazza 450 grammot.-olvasta le a papírról.- De higítva kapja, infúzióban.
-Allergiás rá, múltkor Lengyel országban derült ki, egy két éve. Elájult tőle, és kiütései lettek!
-És ez miért nincs benne a kor és adatlapjában?- rakta le idegesen.- Azonnal abba kell hagyni a kezelést! Köszönöm Dorothy, hogy észrevetted, de most el kell vinnünk Grayt, el kéne engedned.
-Nem tudom elengedni, ő szorít engem.-probáltam kihúzni a kezem.
-Hát akkor nincs más választás, ülj be mellé és veled együtt visszük.
Odaültem az ágyra majd a doktor úr felhúzta az ágy korlátjait, és elkezdtük elhagyni a szobát sietősen. Én csak arra tudtam gondolni, hogy Grayt majdnem megmérgezték, ha nem kap allergia gyógyszert már rég halott lenne, és ezek a gondolatok könybe lábasztották a szemem.
-_-Wilbur szemszöge-_-
Üres a ház. Most még Tommy sincs itt ,aki most nyugtatna ,hogy semmi baj nem lesz. Ideges vagyok. Megint összekaptunk, négy hónapja vagyunk együtt, de már megint úgy érzem ,mintha nagyobb lenne a távolság ,mint innen az Uránusz.
Csak fekszek egész nap, egy napja ,hogy nem látom. Egy napja ,hogy aggódok érte. Egy napja, hogy lelépet tőlem Gray miatt. Egy napja ,hogy hiányzik. Egy napja, hogy úgy érzem megbántottam őt.
Nem tudok róla sok mindent, milyen volt az élete elöttem. Februárban találkoztunk elöször, most Július van. Nem telt el több ,mint 5 hónap. De már most együtt vagyunk, és már most összevesztünk. Lehet ,hogy megígérhetet valamit Graysonnak, amiről én nem tudok, lehet ,hogy nem tudok sok mindent. És nagyon jól teszi, ha ennyire szavahihető, és becsületes.
YOU ARE READING
Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]
FanfictionAz emlékek ennyire gyorsan törlödnek? Két ismerős ilyen hamar ismeretlenné válnak egymás felé? Mintha kitörölték volna egymást agyukból? Tán a régi sérelmek , a rossz emlékek ily gyorsan távoznak tőlünk? A megoldás az lenne ha mindent a sorsra hagy...