Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

《~5~》

Már csak Gray-t várom,és azt hogy megnyugtatson. Imádom ezt az embert. Talán lehet jobban mint barátot.

-Én ezt nem értem, ki akarja hogy másik embernek rossz legyen?- kérdeztem a sráctól.

-Nem mindenki annyira vaj szívű mint te. Meg kéne magad erősíteni.

-Te meg nyaljál sót! Tudod hogy nem tudok. Én vagyok a passzív-agresszív de kedves ember.

-Ismerlek Doro. De tudod jól ,mindig is vannak utálok. Ezt is vállaltad ezzel a streameléssel.- oktatott Grayson, de teljesen igaza volt.

-Nem azért hívtalak át hogy tudasd velem azt ,amit eddig is tudtam.- mosolyodtam el.

-Ja akkor megyek is!- hangján hallatszódik az öröm.

-Nem tudsz.- jelentettem ki.

Nem tud megszökni lassan egy órája a kanapén ülünk és én őt ölelem ,egy plüsst helytesít. Elején zokogva fogadtam, aztán márcsak szinte nyafogtam. Most is , de  le van szinte lakatolva ide. Szoros ölelésbe fontam.

A tv-ben éppen valami agybomlasztó műsor ment ,amire nem igen figyeltem. Eleve bomlik az agyam, nem kell nekem még valami fasza valóság show is.

-Megnyugodtál?- kérdezte mosolyogva a srác.

-Igen, asszem. Nem vagyok benne biztos hogy egy ideig tudok kontektet gyártani annak aki nem volt velem gonosz. És csak ez bánt.

-Majd jobb lesz!-simított végig a hátamon.- És hogy ,hogy maszkot hordasz itthon is?- láttam hogy egy ideje már vonakodik hogy megkérdezze.

-Nem érzem magam jól, nem tudok tükörbe nézni,mert szinte a sírás kerülget.

-Megint?- vonta fel a szemöldökét aggódva.

Bólintottam. Közelebb húzott magához. "Jobb lesz majd, újra" suttogta a fülemben. Neki döntöttem a vállának a fejem hogy jelezem bízok benne, és amit mond.

~~~

Hatalmas ásítás keltett. Grayson. Éppen rajta feküdtem ,félig? Picit lejjeb volt csúszva az indokalatlanul széles kanapémon, én pedig a melkasán alszom, pontosabban aludtam. Felnézek rá, egy hatalmas csábos mosoly.

-Jó reggelt Dodesz!- nyújtozkodott.

-Kávé?- kelek fel róla.

-Tudod ,hogy szeretem.

-Két cukor, és sok tejszínhab a tetejére.- mosolygok, büszke vagyok rá hogy emlékszem.

-Pontosan!- az amerika stílusú konhyába lépek, ő meg követ.

" -Gray, hogy szereted a kávét?- néztem rá.- Feketén mint egy férfi vagy latte-nak mint egy lány?- húzom az agyát.

-Vicces vagy Dody, nagyon vicces.-forgatta meg a szemét egy szorakozott mosoly kiséretében.

-Na de hogy iszod?

-Két cukor, sok tejszínhab."

Emlék kép villan be a közelmúltról,ami 2 éve volt amikor először járt nálam. Már egy éve ismertem akkor. De csak párszor találkoztunk addig. Körülbelül itt tört meg a jég, itt kezdtünk el felhőtlenül csinálni mindent is.

-Kész is van!- emeltem elé a bögrét.- Eljössz velem a Set-be?

- Persze, hogy seggbe rúgjam azt a faszt, aki kirúgott. Nálad jobbat úgy se talál, többet túlóráztál mint bárki és foglalkoztál vele!- háborodik fel.

-Már mindegy, majd találok mást. Így tőbb időm lesz Kairosiosra. Talán profi lovas leszek, végülis a vizsgák meg vannak! Mehetek versenyre. Majd beszélek az edzővel.