Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|30|>

Will ébresztett. Egy ideje fent vagyok de csak kómásan fekszek, és a nem forgó ,de forgó plafont tanulmányozom. Bárt tudom, hogy csak a tudatom játszik velem, és amúgy minden egy helyben áll, de alattam a föld besüpped ,ami igazából egy ágy, és a mennyezet forog ,ami meg csak áll.

Egy kicsit amúgy a gyomrom is felkavarodik, de amint megpróbálok felülni, egyből hátra huppanok, hiszen egyszerűen úgy kényelmesebb. A kezemen támaszkodva Wilburre várva igazán megnyerően szar. Szóval amíg nem tudom mit kezdjek az életemmel Wilbur szülei házában, Will szobájában, Wily ágyában, Wiliam takarója alatt, addig csak épp halucinálgatok. Ha jobban belegondolok, amit nem fogok, igazából itt hagyott egyedül egy ismeretlen területben, ami az ő illatát árasztja ,így az ő territóriumában fekszek és henyélek. Volt egy papír az éjjeli szekrényen ,ami pontosan annyi tudatott velem, hogy mikor s nagyjából hány percet  aludtam , és hogy ő hova ment és mit intéz. Hiszen miért is ne, hagyj el nyugodtan kedvesem, még mielőtt meg tudod a csúf igazságot rólam, és rólunk. Pont ,ma...

"Szia szívem! Nem nagyon ment a filmezés ,hiszen a film kiválasztása után transzba estél a mellkasomon, és pihegtél, szuszogtál ,vagyis elaludtál. Helyette benyomtam a sorozatom egyik részét ,ami nagyjából 50 perces. Majd felkeltettelek, félkómában itt hagytalak, utólag is bocsi, maaajd jövök! (Szeretlek)"

Végre rávettem magam, hogy ülő pozícióban tartsam magam! Nagy siker, tapsot kérnék érte, de üres a szoba, és ha valaki tapsolna szerintem úgy kétré fosnám magam, hogy egy 72 órás zuhanyozással se tudnám magam  tisztába tenni. Hanyagolnám ezt a részét. Most már a mennyezet nem forgott, lehet azért ,mert már nem is azt néztem, hanem a szembe lévő szekrény, bal oldalán lévő pici rózsaszín post-it-et. Nem tudtam elolvasni mit ír, és nem tudtam arra magam rávenni, hogy a kíváncsiság úrrá válásától se ,hogy én egyből felkeljek, és odamenjek. Messziről jobban tetszik. Egy alakzatot tudtam leolvasni, egy szívet. Will írhatta, remélem ő írta. Tekintettem átcsusszant a szekrény jobb oldalára ahol a tükör ékeskedett. Szembe néztem magammal. "Nem rossz!" Gondoltam, "Ahhoz képest ,hogy nyál száradt a szám szélére, hajamba hat fióka ki kelt és új családot is alapított már, ami mind 50 perc alatt sikerült, nem rossz látvány." biztattam magam, és egy elégedett bólogatással nyugtáztam magamnak ,hogy felfogtam. Egyedül vagyok, és egyedül beszélgetek. Normális vagyok, nem hazudok... sose voltam, csak elhittem.

Telefonomhoz nyúltam, megigazítottam magam, mert csak lent van fürdőszoba itt, így nem terveztem a család előtt így megjelenni, mert azért első benyomás az első benyomás. Eddig szerintem szuperelek, semmit nem rontottam. Dorothy 1 , Wilbur család 0! Felkeltem és az aranyos kis rózsaszín post-it-hoz léptem. Elolvastam, majdhogynem összeestem. Hát én kifogtam a főnyereményt. Ez a srác, hallod! Hát ühm... szóhoz se jutok. Csak áááá... ennyit tudok róla mondani. És én mit fogok tenni ma ,hát igen, elmondom neki ,hogy 3 lassan 4 éve ribanckodtam vele. Aranyos ,nem de?

"Szia újra kincsem! Mivel nagyon kómásan alszol, már vagy négyszer próbáltalak felkelteni, de nem ment, ezért megspóroltam neked az időt a ruha kiválasztásával. 3 outfitet tettem össze, ami igazán tetszene nekem ,ha felvennéd. Te választasz! ( még mindig szeretlek)"

Az első összeállítás ,egy igen komoly (mégse) egy piros póló, amire rá volt írva ,hogy "a mosoly boldogít", szerintem életem legértelmetlenebb pólóm. Egy világos szürke húzott derekú mom jeans. És ennyi. A második a zöldes-kékes palettával bíró kockás flanel ingem, egy fehér tank top, egy hosszú kék bő farmer, aminek a térde hiányos volt. És hozzá egy fekete, öv. Esküszöm ez eddig nyerő. Mondjuk a "A mosoly boldogít"-nál minden jobb. Az utolsó, tehát harmadik meglepett, hiszen egy magas derekú fekete farmer rövid nadrágot választott számomra. Mellé egy fekete tank top , mi mást, és egy fekete de enyhén átlátszó ,és valamilyen furcsa mintás inget, amit nem is tudtam ,hogy elhoztam. Legszívesebben ebben a gyönyörű pulcsiban maradnék, hisz imádom és Wily illata van, de ha már kiválogatta akkor, hát választunk ebből, méghozzá a másodikat. Ez volt a nyerő máma számomra. Kivettem a ruhákat, amik vasalva voltak, és anyukásan hajtogatva, szóval még Will mamája is segített.
Dorothy 1, Will család 1. Túl aranyosak.