Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|29|>

Rágodok mindenen, el kéne mondanom, de nem tudom. Lehet ,hogy neki is elküldte a videót? Vagy csak nekem? Miért nem lehet egyszerűbb az élet? Miért kellett nekem ilyet tennem? Miért ismertem meg hamarabb ,mint kellett volna?

-Dorothy?- néz rám Will furán.

-Igen?- elhomályosult látásommal, keveset látok belőle. Csak a gondolataimat látom.

-Mi a baj? Egyáltalán van baj?-kérdezte enyhe félelemmel.-Ha nem tetszik az ötlet, akkor lefújom, csak mond meg.

-Nem kell, én is megszeretném őket ismerni. És minden rendbe... van egy két furcsa gondolatom mostanság, aztán azokon kattogok. De nem nagy gond.- javítom ki magam ,mielött hazudnék.

-Ha te mondod szivi!- puszilja meg a homlokom, majd nézi tovább a tévét.

A tévé búg, a hangos nevetés és kiabáláson kívül. Zavar, zavar az ,hogy nincs csend. Közben az agyam pofázik a helyzetről. Majdnem egy hónapja ezen rágom magam. Kevesebbet eszek, többet gondolkodok, éjszaka az álmaim is erről szólnak, egyszerűen borzasztó. Ha csend lenne, ha csak egy percre csend lenne. De nincs. Ha éjszaka van, akkor Will szuszog , és mintha felerősödve hallanám, lüktet a fülembe. A gondolatom cikázik, az agyam lesokkol, én meg csak próbálok nem ordítani már a tompa ,de annál rosszabb fejfájástól. Ha épp nappal van, nem tudom magam annyira kipihenni ,mintha azt éjszaka tenném. A fény is zavar ,pedig sose szokott. Már szinte ébren álmodozok, csak egyszerűen a lehető legrosszabb dologról. Rólunk, hogy mi történt akkor. De igazából mi van ha nem mondom el? Mi van ha ő nem tud róla, hogy már egyszer réges rég volt fizikai kontaktus közöttünk? De milyen az már? Istenem, idióta faszkalap vagyok.

-Megijesztesz...- súgja a fülembe halkan.- Féltelek...

-Nem kell édes. Megoldom hamar.-veszem át hangerejét.

-Ezt mondtad közel egy hónapja, biztos nem tudok segíteni?- szegény, bele se gondoltam, hogy ez látszik kívülről is.

-Semmi baj, majd megoldom.-ülök bele az ölébe, és a szemébe nézek.- Hidd el, tényleg nincs semmi baj!

-Én hiszek neked, de akkor tényleg old meg mi hamarabb...- húz közelebb és a mellkasára fektet.

Lágyan simogatja az arcom. Megnyugtató érzés, a szemhéjam is kezd elnehezedni. Szorosabban hozzábújok. Szívverése dobog a fülemben. Halkan, mintha kopár sivatagban lennénk, elnyeli a hang nagyobb részét a tér. Dum-dum, Dum-Dum... hallgatom a kis motort, ahogy pumpál. Nyugtat. Ez a hang nem rossz, nem hasít a fejembe, nem erős , nem éles. Csak tökéletes. Olyan, mint ő számomra. Dum-dum, Dum-dum... hallom ahogy Will levegőt vesz, és összekapcsolodík a szívverésével. Hiii-haaa, be-ki, majd még egyszer. Hiiii-haa... minden kis lélegzet vételben kétszer dobban. A ritmus lenyűgöző számomra, füleimnek zene, pörgő elmémnek megnyugvás. Ez kellett nekem, a közelsége. Hiii-dum-dum-Haaa... szemem már teljesen lecsukódik ,és átadom magam Will biológiai zenekarának.

~~~

-Az isten baszná mag!- pattan ki a szemem és felülök.

A szobában vagyok, a szoba üres. Csak én vagyok benne. Fülemben cseng a kellemes ébredésem nyoma. Ne , ne , ne ne! Ha most alszok este nem tudok. Mennyi az idő? A fene enné meg, Will miért altattál el? Óráért kutatok, de nem találok. Ki kelek az ágyból, és lerohanok az emeletről. A ház üres. Semmi hang, semmi búgás, semmi háttérzaj. Csak én, és a lábam csattogása, mezítláb vagyok. A lépcső felétől megilletődve szedem csak a fokokat. Félek. A hideg kiráz, mi történt itt? A konhya üres, csak egy fazék van a tűzhelyen. Üres. Leveszem az izzó lapról, majd lekapcsolom. Miért volt felkapcsolva egyáltalán? A fazék üres... talán víz volt benne csak Wilbur itt hagyhatta. A kanapé rumlis, párnák itt ott eldobálva. Biztos amikor engem vitt fel leestek. Na de hol van Will? Az alsó fürdőhelység üres, csak a tükör lámpája világított. Lekapcsoltam. Biztos sietett valahova, és úgy maradt... a bejárati ajtó zárva, kulccsal, nem tudom kinyitni. Óvintézkedés lehet, ne jöjjenek be amíg alszok. A teraszhoz sietek. A hatalmas üveg ajtót eltolom és kilépek. Agusztusi időhőz képest hideg van. Rezsketek kint. De még órát sehol se találtam , jövök rá.
Egy helyen még nem néztem. A stúdió. Lehetséges ,hogy Live megy amíg alszok, így nem tudok bezavarni neki. Odaosonok, kopogtatok. Végre egy hang. Will hangja, éppen nevet valamin. Lenyomom a kilincset és benyitok. Rám néz, majd elkomorodik.