Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|16|>

Gyönyörű napsütéses reggel volt. A nap lágyan simogatott meg mindent amit elért erős narancssárga sugaraival. Hozzám is elért, lassan kúszott be nyiladozó szemhéjam alá, ébredésre buzdítva engem.
A faszt!

Beköszöntött a márciusi eső. Borús, felhős égbolt melyen olyan sötétek voltak a felhők, hogy határaik egybe mosódtak. A nap csak tompán látszódott ,hogy hol jár a gomolyfelhők fölött. Pocsék egy idő. Utálom ,ahogy van. Hatalmas eső cseppek záporoztak az égből. Nagyot koppanva a tetőablakon, ez zökkentett ki egyre jobban a félálmomból. Minden egyes koppanás ,kisebb szívinfarktus volt. 'Nincs valami külső eső védő az ilyen ablakokra?'- gondolkodtam magamban.

A barnás színű takaróba még jobban belefúrtam magam. Ahogy nézem a hideg időt, teljesen elkezdek fázni. Nem tudom mi ez, valami empátia a hőmérséklettel? Újra a finom ,meleg takaró alatt tudtam minden fagyos végtagom. Hatalmasat szippantottam az anyagból. Kellemes, ismerős illat szalad végig orromon. Ő. Ő az. Na de ki az az Ő ? Fenn voltam, tudtam a helyzetem, vagy is majdnem. Egy dolgot elfelejtettem, hogy pontosan hol.

Az ő illatát érzem, ez rendben van, de kinek a házában? Körbe nézve a szobán, észre vettem útmutató, utaló dolgokat. A ruhám a sarokban. Egy széken. Nem az én székem. De az én ruhám. Felhúztam a takarót, végigpillantva rajtam, realizáltam. 'Ez a póló nem az enyém'-diktálta a hang.-'Szagold meg!- mondta tovább. Az ő illata.

Puff *por felhő*

Akkorát koppan az agyamban ,hogy hol vagyok, kinél vagyok ,mi történt. Esküszöm, mint egy amnéziás. Tegnap reggel is ugyan ez történt. Mondjuk, meg tudnám szokni. Kellemesek az illatok, és az ingerek. Csodásak.

Balra pillantva, egy alvó barna kócos hajú fiatal embert láttam. Lejjebb volt az ágyon Will, tán azért mert én már ültem, és "fagyoskodtam". Mikor meghúztam a takarót, halk de mégis férfias morgást hallatott. Nem tetszett neki. És a legfurább az egészben. Észre se vettem, hogy bal karja átkarol. Most már a csípőmön tartja, de gondolom a derekamon volt, csak a mozgásom által odacsúszott. Aranyosan aludt, és mint kiderült, én voltam a plüss maci.

Szinte , már lehet mondani, reflexből nyúltam óvatosan arca felé. Mikor hozzá ért csintalan ujjam , először visszahúztam egy kicsit, majd meg egyszer, enyhén lágyabban, újra felé nyúltam. Végig simítva arcélén, eljutottam az álláig. Onnan felemelve nőies kacsóm, átvezettem az arcára. Lassan cirógatni kezdtem a puha bőr felületet. Egy halvány, de látványosan még álomban lévő mosoly kúszott arcára. 'Ismerlek én , nagyon régről!'- mondta a belső hang. ',Hamarosan, megfejtem, ahogy téged is!'- biztattam magam. Szolid mosoly kúszott fel az én arcomra is. Ő az én barátom, és talán majd lesz a barátom.

-Will!- rontott be Tommy. A srác mélyen aludt, nem ébredt fel. Elkaptam kezem az arcáról ,félre pillantottam, szerintem elpirultam.- Öhm...- észre vett.-Alszik?

-Nem, meghalt.- másztam ki az ágyból elfelejtve ,hogy Will ruhája van rajtam.- Mit szeretnél?- toltam ki az ajtón.

-Jó volt az éjszaka, látom!- húzogatta a szemöldökét, egy pimasz vigyor mellett.

-Ott hagytam a "pizsama" ruháim. Will kölcsön adta.- néztem a lábujjhegyem. - Na de mit akarsz pöcsi?

-Ne hívj így!- nevetett fel keserűen.- Hát ma jönnek a vendégek , és hát ki kéne menni a reptérre. Fel kéne ébre...

-Én is tudok vezetni!- vágtam közbe.- Mikor jönnek?

-Egy egy óra múlva landolnak. Akkor eltudod őket hozni?

-Persze!

Ezzel a lendülettel faképnél hagytam. Lassan kinyitottam az ajtót, belopódzkodtam. A szekrény szárnyát kitártam, ki vettem a ruhámat. Reménykedve csuktam befele ,hogy ne koppanjon nagyot. Hát nem sikerült, kis husis koktél virsli ujjaim közül kicsúszott és becsapódott. Riadtan kaptam a szemem az ágyra. Egy nyöszörgő nyújtózkodó fiatal embert láttam. Felkelt. Mosoly kúszott arcomra.

-Jó reggelt Dorothyyy!- nyújtotta el ásítása miatt.

-Szia Will!- ültem az ágy szélére.- Most mennem kell , de majd jövünk.

Baktattam ki az ajtón. Wilbur inkább visszafeküdt még lustulni, eszembe nem jutott a vendége, akit én nem ismerhetek. Tommyt láttam ülni a folyosón , ha jobban megfigyelve a lépcső elején. Tekintetét rám kapta majd visszafordította. Lassan billegtette a fejét, ritmust dobolt s lábával és halkan énekelt. Nem, inkább dúdolt.

Belebbentem a fürdőszobába. A tükör kis világítását kapcsoltam csak fel. A spot lámpa fehér fénye tökéletesen megmutatta az eléggé fáradt bőröm. Megnyitottam a csapot , hűvös víz kezembe csordogált, majd arcomba csaptam. Hirtelen jött felfrissülés ,szinte azonnal látszódott a bőrömön. Friss és hálás volt e hűvös csóknak. Hajamat konyba rakva kezdtem el öltözni.

Egy lila-fekete batikolt haspólót, ami bő fazonú volt, húztam magamra. Egy közép-sötét kék bő farmer , aminek egyik térde hiányos volt, a másik lábon pedig a combon volt szakadás. Hajam magas lófarokba kötöttem. Boldogan néztem a végeredményt, illegtem-billegtem a tükör előtt. Még selfit is csináltam amit kitettem insta storyba.

Kilépve kellemes barlangomból Tommyval találtam szembe magam. A mozdulatai alapján , ahogy ledermedt, épp kopogtatni akart. Leengedte kezét és bólintott. 'Miért szótlan?' Tűnődtem tovább miközben követtem a folyosó végéig.

-Mennyi idő van még?- kérdeztem a csendben felszólalva.

- Harminckét perc oda, majd már csak várni kell őket.

-Hányan jönnek?-érdeklődtem tovább.

-Ketten, egy Tubbohoz, egy pedig hozzánk.

-De nincs elég hely, el kéne me...- szakított félbe.

-Nem, egy közeli apartmanban lesz.- mosolyodott el hátra fordulva.- Már csak a táblát kell megcsinálni.-Mutatott rá egy fehér karton lapra.

-Oooo , írhatom én?- rajongtam körül. Bólintott.- Köszi!- öleltem meg egy másodpercre.- Mit kell rá írni? Mi legyen rajta? Cifra betűk legyenek? Kell valamilyen minta?- pattogtam örömömben.

-Öhm... legyen az ,hogy 'Ide köcsögök!'- mosolyodott el büszkén.- És talán mellé egy mosolygó smiley maszkot, bőrszíjjal. Azt tuti felismerik.

-Oké! I-de Kö-csö-gök! - szótagoltam el magamnak- Valahogy így?-kérdeztem a maszkkal együtti látképet.

-Igen, így jó! De cikornyás betűket írtál!

-Már csak filc kell!- mondatai fennakadva hagytam, nem foglalkoztam velük.- Kész!- mutattam fel a tényleg kész "rajzot".

-Jó lesz.- bólintott elismerően.

Egy egész tömb post-it-ot láttam, egyet gyorsan letéptem és Wilnek is írtam egy cetlit. ' Szia Wilbur, Tommyval elmentünk a reptérre. Hamarosan érkezünk!- írtam egy szívecskét a végére és kiragasztottam a konyha csapra. Futva haladtam Tom után ,aki idő közben a kocsinál várt már. Egy kulcsot pörgetett az ujján. 'Gondolom a kocsié.' Felhízva fekete fűzős bakancsom rohantam is tovább.

Beültünk kocsiba, majd dörrent a motor. Elindultunk a híres társak felé, akikről azt se tudom ,hogy eszik-e vagy isszák!

-rövid rész ,bocsi-