Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|17|>

Boldogan lengettem a táblát, amin titokban egy szívecske is volt. Durvának ,de egyben viccesnek találtam a táblát. 'IDE KÖCSÖGÖK!' Tommy idegesen kutat az emberek között. Látom tekintetén ,ahogy ide-oda kapkodja ,emberről emberre. Szőke fürtjei csak úgy suhannak feje mozgása után.

-Tommy, az a gép az?- mutattam a hatalmas kijelzőre.

-Igen, az. Pontosan, remek nagyszerű...- olvasta tovább a sort.

-Tommy, az ott nem a késés mutató?- fogtam meg egy kicsit a pulcsija ujját majd meghúzogattam.

-De, az. Négy órát késik. Itt megvárjuk, vagy menjünk haza?-néz le rám tenger kék szemével.

-Várjunk itt. Úgy se voltam még reptéren, nézzünk körül!- vágtam hónaljam alá az üdvözlő táblát.

-Nincs sok látni való... amúgy.- húzza meg a vállát.

-Akkor... -álltam meg a kezdetleges nagy lendületből.- Mit szeretnél?

-Menjünk vissza a házba.-indul el kedvtelenül.-Nem baj?

-Nem.-vágtam rá.

Belekaroltam a fiúba majd egy jó ritmusú tempót diktáltam. Így haladtunk egészen a kocsiig. Beülve , a motort bepöffentve indultunk vissza.

~~~

A kanapén lazultunk Willel, ami pontosan úgy nézett ki ,hogy én tévéztem, kapcsolgattam az adókat, amíg Will a fejét az ölembe ejtve alszik. Lassan cirógatom a haját, ami látványosan tetszik neki. Nekem is tetszett, bevallom. Már csak egy dolgot nem értek. Hogy bír ennyit aludni. Amikor visszaérkeztünk akkor kelt talán, még eléggé nyúzott volt.

Na jó,  lehet több mindent nem értek. Másik rész amit nem értek , pontosan mi is van köztünk. A bizonyos eset után , mikor rákérdeztem egyenesen ,hogy szeret-e vagy bármit is érez-e irántam, azóta nem tudom. Addig valamelyest sejtettem, de így. Nem. Lehet elrontottam az esélyem, lehet csak válasz nélkül akar hagyni, lehet a sorsra bízza. Nem ismerem ki néha.

-Will!- jön le a lépcsőn Tommy, nem kel fel rá.- Már megint alszik?- nyavalyog egy sort majd hozzám fordul.- Most hívtak ,hogy harminc perc...

-Meg se kérdezd! Fogd az üdvözlő kártyát!- emeltem fel finoman a barna fejét majd egy párnára helyeztem.- Mehetünk!- fogtam meg a kocsi kulcsot.

~~~
Hamar megérkeztünk. Odaálltunk a "helyünkre" , ahol még múltkor álltunk. Magasra emelve az üdvözlő lapot vártuk őket. Na de kiket? Ha én azt tudnám, boldog ember lennék. Egyet tudok, az egyik Toby vendége lesz , csak nekünk kell elvinnünk hozzájuk, mert apukája, se anyukája  nincs otthon ma. A másik anonim szereplő, nem tudom, ki. Annyit tudok ,hogy 5 napot fog itt tartózkodni ezen a vidéken ,majd megy fel Londonba.

Tommy hirtelen felkapta a tekintetét két emberre. Ott álltak a csarnok közepén, épp beszélgettek. Ők lehettek azok vagy csak hasonlított rájuk ? Tom komolyan rám néz. Enyhén rémülten ,de én is rá emeltem tekintetem.

-Úgy lengesd azt a táblát, mint még soha!- neveti el a végét.

-Igen is főnök.

Nagy lendülettel kezdtem el hadonászni a kemény papír lappal. Ugráltam ,forogtam, dobáltam, mozgattam jobbra balra. Már kezdtem ki merülni ,de nem hagytam abba. Hatalmas mosoly húzódott fel a képemre. Titkon, vagy lehet nem is annyira titkon, de élveztem. Sose csináltam még ilyet, csak filmekben láttam, de most ez itt az én időm. Tommy hol nevetve ,hol csak vigyorogva de figyelte a ténykedésem, közben a két embert akit kiszúrt az előbb figyelte. Mi voltunk közelebb a kijárathoz, és akkor tömeg jelent meg, mikor 4 repülő szállt le egyszerre, hogy hülyeség lett volna nekünk átverekednünk magunk.