Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|24|>

-Wily!- kiáltottam el magam.- Nem láttad a töltőm?

-De ,épp használom. Miért kell?- kérdezte az ajtófélfának dőlve.

-Öhm, holnap megyek Sheffield-be, és összeszeretném egy helyre rakni a cuccaim.

-A szüleidhez?- jött beljebb a szobába.

-Igen, anya kitalált újra valami szarságot, mindenki ott lesz ,az egész család. És az egyetlen unokatesó én leszek ,aki nem visz senkit.

-Hogy-hogy?- ült le mellém.

-Mert nem szeretnélek kitenni a családom túlságosan is túlságos közvetlenségére. Nagyon... hogy mondjam... Egyszerű népség. Inkább kiállom azt a kérdés zúdulatott, amit majd árasztanak.- dőltem neki barátomnak.

-Ha azt mondom, szívesen mennék?- simogatta meg a fejem.

-Tényleg?- torzult grimaszba arcom.

-Hát persze, három hónapja együtt vagyunk. Illene már meg ismernem a szüleidet. Nem de?- a végére elbizonytalanodott.

-Igazad van, és ha azt mondanám nekik lebetegedtem, és a családi gyülekezetre nem tudok menni. Majd csak utána? Hogy ne a mély vízbe dobjalak?

-Hát, talán ennyi fülentés belefér.- vont vállat.

~~~

A konyhából finom illatok szállingoztak ki. Az orromat kellemesen kényesztette a meleg ,azt hiszem leves ,illata. 19 fokban, két takaró alatt üldögélve épp a halálomra készülök. Felettébb jó időtöltés.

-Willl!- nyafogok neki.- Meg fogok halni!

-Kellett neked pulcsi nélkül eljönni sétálni.- hozta a nagy tányér levest, és lerakta tőlem vagy 50 méterre.

-Kellett neked belelökni a tengerbe , hat fokban!-próbáltam kibugyolálni magam ,de Wilbur sajna túl jól csomagol.

-Kellett neked... á hagyjuk, én jártam jól így is ,úgy is!- veszi le rólam a két takarót.

-Úgy utálak téged!- keltem fe a kanapéról majd a leves elé ültem.

-Ez nem igaz bogárkám, imádsz engem.- ölelt át hátulról.

Kinek hazudjak? Olvadozok a srácért. Imádom minden mozdulatát, a megszólalását, és azt hogy ő csak az enyém. Nem a szomszéd kisfiú bébiszittere, nem az anyukája pici fia. Hanem az én egyetlen szerelmem.

-Na látod amúgy, anyukádnak azt mondtad beteg vagy, most már nem füllentesz.

-És ez miért jó nekem?- néztem rá. Szemeimet alig bírtam nyitva tartani.

-Inkább a lelkiismeretednek jó!- röhögte el magát.

-Annak talán.

~~~

A bőröndök érdes kerék kerregésénél nincs is idegesítőbb hang. Főleg ha az egész vasútállomásig azt kell hallgatni, mert valaki mellettem egy szót nem bír szólni, és amikor kérdezek valamit egy szavas válaszokban adja át nekem gondolatait. Előttünk már látszik, az a hely ahová tartunk, de még csak a három háromszög alaku fehér teteje látszik.

Az idő kellemes ,sőt meleg. Már majdnem itt a július, június azon a végén járunk, ahol már a kései virágok kezdenek elvirágozni, és a friss gyönyörübbnél gyönyörűbb újak éppen feszítík szét a bimbót, vagy éppen nő a termésük. Sosincsen unalmas kopár táj, hiszen ezek a színes virágok már belepik az egész teret, és pumpálják finom illatukat a levegőbe.

Will teljes csöndben van, szerintem még a vezeték nélküli fülesét, tőlem a messzebbi fülébe is bedugta. Bár mosolyog és nézelődik és boldog. Vagy zenét ,vagy a madarak csicsergését hallgatja, a meleg levegőt  a sugárzó napsütést is élvezheti.