Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|21|>

-Kezed?- kérdezt spontán Dream miközben lehuppant mellém a kanapéra. - Le kéne venned a kötést.

-Megpróbálhatjuk.-kezdtem el kibontani.

Nehezen találtam az anyag végét, ami már szinte bőrként simult hozzám. Nem tudtam ,hol kezdődök én, és hol az orvosi géz. A kötés megbomlott és körkörös mozdulatokkal lassan letekertem kéz fejemről. Ahogy egyre jobban jutott be levegő alá, úgy éreztem milyen jó meleget is adott nekem. Fázott a csuklómtól a második ujjpercem feléig. Amint teljesen lejött róla, nem túl szép látvány fogadott. A kék orvosi cérna mindegyik sebből még kilátszott és lehetett látni ,hol kötötték el ,és mikor kezdték. Mellette sárgás pirosas folt. A sebkörül váladék, egy kis genny és vér elegye keveredett míg a kezem többi része szinte narancs volt az érzéstelenítőtől ,aminek a hatása már rég elmúlt, és a fertőtlenítőtől.

-Mosd le.- mondta Dream.- Lehet csípni fog, de jó lesz az!- nyugtatott meg.

-Kínozni akarsz?- háborodtam fel , de csak viccből.- Picit csípni fog? Aha, lemarja a kezem.-indultam a fürdő felé.

-Dráma királynő!- forgatta meg a szemét.

Lassan a hideg vízfolyam alá nyomtam a kacsóm. Lassan szinte cseppről cseppre láttam ,ahogy ráfolyik ,majd lecsepeg a lefolyóba. Felszisszentem. Igen ,ez csíp. Határozottan nem a kedvenc érzetem, amikor a seb ,vagy sérülés elsőnek érintkezik vízzel. Na és ha még megmosnám szappannal is, bőgve rohannék ki Clayhez ,hogy csináljon valamit. Ő, ő meg kinevetne. 'Idióta'- ennyit válaszolna rá.

-Ma lesz a sütő tanfolyamom?- kiabált utánam.

-Elvileg.- megtört hangon szóltam, számat egy vonallá préselte a fájdalom.-Mindjárt indulunk!- a törölközőhöz nyúltam majd ,figyelmesen a varratokat elkerülve kezet töröltem.

~~~

A cukrászda sötét volt. Hétfő, egyetlen nap amikor zárva van és teljes napos szabadságot kapnak az ügyes cukrászaim. A kulcsom csörömpölve ingott a kezemben. A zárba helyeztem, elforgattam majd egyből belöktem az ajtót. Lámpákat felkapcsolva, a lágy karamella színű vendég fogadó, majd a beljebb levő, szintén fakó karamell színű étkező fogadott. Kabátom hanyagul az egyik székre dobtam. Hátra intettem Dreamnek ,hogy szedje a holmiját. Így is nálam volt a laptop, a mikrofon, a fejhallgatók ,és igazából minden ,ami a streamhez kell. Clay, a kedves Clay saját magát hozta csak, mert nem akart táskát hozni.

-Na szóval, ez a konyha!- kapcsoltam fel a lámpát a világos helyszínen.- Ott van az a pult- mutattam arra amelyik a fal mellett, közvetlen az ajtó mellett állt - kerekes, szóval konyha szigetnek tudjuk húzni ide.- mutogattam akár egy rendező.- Talán ez a közepe az egésznek. Ahhoz ,hogy mindegyik részlet benne legyen amit szeretnél csinálni, ahhoz ide kell rakni a felszerelést.- raktam az említett helyre a hatalmas hátizsákot.

-Mit fogok csinálni?- kérdezte ,míg elemezte a rendezési tervet.

-Te választod ki! Egyedül a narancsos betont és a Avokádós lepényt ne ,mert az könnyű.

-Hát jól van.

Amíg Dream válogatott a furábbnál furább, finomabbnál finomabb, remekebbnél remekebb receptek közül addig én rendezgettem. A kezem kicsit fájt, de elviseltem ezt. A 4 kerekű , hatalmas mozgatható pult részlethez mentem először. Kerekeiről felpattintottam a biztonsági féket ,majd tologatni, húzogatni kezdtem, míg nem elért a helyiség közepét. Mellé raktam egy kisebb pultot is "L" formában, hogy több helyre tudjon pakolni, majd a rendezetlen srác. Tuti ,hogy hatalmas rendetlenség lesz. Elő pakoltam egy bot mixert, egy gépi mixert. Hat darab mérő bögrét, két darab mérő kancsót, 3 különböző anyagú, erősségű és méretű spatula készletet, habverőt, kanalakat, sütőpapírt, tepsiket. Három kiló lisztet ,1 kg por- és kristálycukrot, élesztőt, sütőport ,szódabikarbónát, sót, tojást ,tejet ,olajat és végül egy kiló kakaóport. Mivel átlagban az ízesítés egészen egzotikus , így arra nem tudtam felkészülni ,csak az alap dolgok jelentek meg, szép sorba elrendezve. Ahogy szeretem.