Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|8|>

Utálok futni. Egyszerűen nem jó semmire. Ezer százalék, hogy csak azért találták ki, hogy az embereket szivassák. Most ki az a vadbarom, aki bármikor is akar futni. Mondja ezt magában egy ex kosaras, aki pályahosszokat futott csak úgy. És éppen a gondolataim fognak lefárasztani és nem a sprintem, ami egyenesen a Spring Hopp kávézóba vezet.

Verejtékezve törtem be az ajtón, persze kulturáltan szóval csak egy ici-picit néztek meg, hogy mi a lószart is csinálok. És a valóságban ez úgy nézett ki, hogy minden alkalmazott engem figyelt, és lemerem fogadni, hogy már a vészgombon rajta volt az ujjuk. "Őrült vendég riadó". Összeszedtem magam majd elindultam a legutolsó asztalhoz.

-A picsába, elkéstem! - mondtam félhangosan.

Karórámra tekintve 15.36-ot mutatott. Igen, én még ilyet is használok bár mennyire voltam streamer és szoktam meg a digitális órát. Csak is az analóg, mert büszke vagyok rá, hogy le tudom olvasni. Huszonnégy évesen... Gáz vagyok...

-Gyere Will menjünk! Nem jön el! - hallottam a 12-es asztaltól.

-Dehogynem! Itt vagyok! - nem néztem rájuk. Épp lihegve fogtam a box egyik falát.

-Dorothy! - örült meg Will, hangból ítélve.

-Elfelejtettem, hogy a Spring Hopp elköltözött mellőlem és huszonhatkor indultam. Ti ne tudjátok meg mennyire futottam a sexshopból, hisz az lett a helyén. -ültem le velük szembe.

-Balfasz...-sziszegte Will.

-Na de, tegnap mutattad a képet Tomról, hol van? -mosolyodtam el.

-Itt ül elötted! - válaszolt Will haverja.

-Te vagy a kis Tommy? - csodálkoztam el.

-Igen. - röhögte el magát. - A vonaton amikor mondtad Nottinghamet meg, hogy babysitter voltál, akkor kezdtem gyanakodni.

-Te hatalmasat nőttél! - ámultam még mindig. - Borzasztó volt rád vigyázni. Kaotikusabb voltál bárminél.

-Köszi! - vakarta meg tarkóját. - Te semmit se változtál. -vigyorodott el.

-Kösz. Látszik, hogy férfi szemed lett neked is. Eltűnt a zöld hajam, meg úgy minden. - nevettem el magam.

-Jaj, az csak a kinézet, belül. Na ott semmit. Ott is mindig késtél és annyira balfasz voltál.

-Nem vagyok az, oké? - kérdeztem széttárt karokkal. - Ti hozzátok rám a bajt.

-Szerintem nem...- szólalt meg Will is.

-Kapjátok be, de jó mélyen!

Hamar telt az idő. Csomó mindent megtudtunk egymásról Tommyval. Annyira más volt vele így beszélgetni, hogy nem a minecraft a harc és a katonákról kellett. Közben ő is főiskolára ment. Ennyi idő eltelt. Hat éve nem láttam és a fejemre nőt a picurka Tom.

Will inkább csendben ült, néha közbe szólt, de leginkább égetett minket. Olyan udvarias fiatal ember, úgy belenyomtam volna a suffléjába a fejét, de nem tehettem, nem értem el.

Nem tudtam kiverni a fejemből a tegnapi álmomat. Amikor az arcára néztem mindig az utolsó pillanat jutott eszembe, amikor felnéztem rá és ott mosolygott. Perverz vagyok... mit tesz velem Gray. Rám ragasztja a kisebb heppjeit

~~~

-Dothy, holnap nem akarsz jönni egy ilyen házibuli félébe? - kérdezte Will.

-De miért ne! - mosolyodtam el gesztusán.

-De Wilbur, az nem Dsmp talá...- fogta be a száját kezével Tommynak.

-Hallgass! - súgta félhangosan fülébe. - Leginkább társasozni fogunk, meg ilyenek. Szerintem a többieknek is szimpi leszel. A cím White-Glass road 68, szeretettel várunk.