-Grayson!- csaptam ki az ajtót. A két srác ,akik épp beszélgettek felfigyelt.- Kezdj el pakolni!
-Miért Rothy?- kérdezte Gray.
-Kihallgattam a nővéreket.- sétáltam büszkén be a szobába.- 10 perc és jön a fődoktor ,hogy elengedjen!- áltam meg az ágy elött egy 20 méteres mosollyal.
-De nem kéne megvárni míg jön?- kelt fel Will a székről.-Meg ám nem szabad ilyeneket csinálni.- karolt át hatulról és közelebb hajolt fülemhez.- Ezért büntetés jár...-súgta bele.
-És az nekem rossz?- sandítottam vissza rá.
-Oké srácok, ezt ne itt!- nevetett fel Grayson.
-Bocsi!- ugrittam a szekrénye elé.- El se tudom hinni ,hogy ti összebarátkoztatok.-kezdtem elpakolni Gray ruháit és cuccait.
-Én azt nem hiszem el, hogy egyszer van normális kapcsolatod, és pont kifogod Wilbur Soot-ot!- tárta ki a kezét.- Irigyellek!
-Átadom neked!- kacsintottam Graysonra.- Játszadozz te is vele egy kicsit...
-Hé, Dorothy!- háborodott fel Will, bár pusztán viccből.
-Nem tetszik az ötlet főnök úr?- néztam rá vállam fölött. Arca egy vörös, de nevet.
-Bocsánat Gray, nem akarlak megbántani, de nem.- nevetett.- Ez olyan ,mintha én átadnálak Tommynak, vagy várj, jobbat tudok, Dreamnek!
-Hehe, nagyon vicces vagy!- állok meg a langaléta elött.- És mi van ha elfogadom az ajánlatot?
-Erről jut eszembe, Rothy az a srác ,aki bejött a házadba, amikor... tudod...
-Dream volt.-vontam vállat majd folytattam a pakolászást.
-Én tényleg találkoztam Dreammel?- kelt ki az ágyból. -Miért nem mondtad ,hogy ő az?
-Miért nem ismerted föl?- nevetem el magam.- A híres Dsmp fan ,aki nem ismeri fel a kreátort.- simítottam a levegőbe félkőr ívben, szalagcímet imitálva.
-Na gyere ide te kis izé!- fogott le Grayson és egy barackot nyomott a fejemre.
-A hajaaam!- sipítottam.-Eressz el!- nevettem.
-Jó napot!- lépet be a doki, egyből haptákba vágtuk magunk.- Látom már tetszenek jól lenni, mindnyájan.-mosolygott az orra alatt.- Szóval Grayson, a leleteid jók lettek, már nem látszik szinte semmi a töréseknék. Majd július 29.- én fáradjon vissza egy kontrolra. Reméljük semmi következménye nincs a sérüléseinek, de nem árt az ellenőrzés.- nézett fel a papírjaiból.- Haza engedem, ezt írja alá, majd adja le a recepciónál. Ha fájdalmai vannak, a törések helyén, ezt a gyógyszert kiválthatja.- adta a kezébe a cetlit.- Mi hamarabbi viszont nem látásra!- kacsintott, majd ott hagyott minket.
~~~
Beléptünk a lakásba, első dolgom az volt ,hogy a redőnyöket felhúztam. Virágaim picit kókadtak, de a hirtelen napfényért hálásak voltak. Megdorgáltam egy kicsit Grayt, hiszen a földjük szárazabb volt ,mint a sivatagi homok, és nem kaktuszokat tartottam.
-Dorothy, tudom furán hangzik a kérdés ,de mi most már kibékültünk?
-Már jobb a helyzetünk, de szerintem nem. Csak nem beszélünk a kínos témáról. Nem beszéltünk meg semmit.- komorodok el.
-Dodo!-lép be Will is a házba.- Úristen, milyen dohss itt a levegő.- kezd el köhögni, és kinyit egy ablakot.- Szóval, Tommy elhívott valahova, elmehetek? Mert ha nem, mert ha kellek akkor ....
-Menj Wily!- puszilom szájon, majd visszafordulok Grayhez.
-Akkor sziasztok!- lángba borúlt arca elhagyja a szobát.
YOU ARE READING
Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]
FanfictionAz emlékek ennyire gyorsan törlödnek? Két ismerős ilyen hamar ismeretlenné válnak egymás felé? Mintha kitörölték volna egymást agyukból? Tán a régi sérelmek , a rossz emlékek ily gyorsan távoznak tőlünk? A megoldás az lenne ha mindent a sorsra hagy...