Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|7|>

Épp egy ágyban feküdtem egy srác felett, fehérnemű mindkettőnkön volt. Még. Épp a hatos csomagját, a hasán simogattam, nyalogattam. Úgy ahogy illik. Haladtam szép lassan felfele újra, hogy húzzam az agyát. Testén egy kisebb nedves csíkot húzva megjelölve, ő az enyém. Régóta nem láttam szép szempárját így gondoltam kis kalandom után belenézek a szemébe. Felnéztem és ő volt az.

-Will? - pattantak ki a szemeim és ültem fel az ágyamban.

Fejemhez kaptam, és elgondolkodtam, hogy mit is álmodtam és kiről. Esküszöm szarul éreztem magam emiatt. Tegnap láttam először a srácot és már most ennyire intim álmom volt vele.

Mondjuk a fantáziám nem hagyott el, mondták, hogy erősek és hogy kocka has meg minden. De ennyire realisztikusan magam elé vetíteni. Büszke is vagyok magamra meg rosszul is érzem magam. Mi a fene ütött belém.

Szemem dörzsölgetve haladtam lefele a csigalépcsőnek mondható lépcsőn. Hatalmasat ásítva értem le üres nappalimban. Egy francot, a fenét üres, Grayson a nappaliba aludt.

-Felkelni! - csaptam arcba gyengén, de határozottan.

-Milyen kedves ma valaki...- hallottam meg reggeli hangját Graynek.

-Amilyen álmom volt örülj nem máshogy keltettelek! - néztem rá egy pimasz mosollyal.

-Most elakarsz szomorítani, hogy nem tetted? Vagy csak figyelmeztetsz? - jött oda mellém.

-Hát te ne tudd meg! Elképesztő volt. Ott volt ő is és ... mindene...-suttogtam a végét miközben elterültem a pulton kínomban.

-Legközelebb kelts úgy. - kacsintott rám.

-Húha, te azt nem akarod! - nevettem fel. - Picit rosszul is érzem magam miatta. -mentem a hűtőhöz.

-Akkor kímélj meg a részletektől!

-Pedig eddig úgy akartad. - vettem ki egy literes joghurt italt.

-Nem szeretlek, ugye tudod! - hunyorított rám.

-Simp. - nevettem fel. A szekrényhez lépve kivettem két müzlis tányért.

-Te is az vagy. - vette elő a kedvenc müzlink.

-Nem is tagadtam soha! - öleltem át hátulról.

-Szeretlek! - simogatta meg a fejem bár nem értem, hogy.

-Én is!

Elengedve őt mentem oda a pulthoz. Beleöntöttem a joghurtot a tányérba majd jól megszórtam a müzlivel. Teljes mértékben ki lehet akadni, hogy először a folyadék aztán a müzli. Válaszom egyszerű. Mi úgy szeretjük, ha ropogós, a puha joghurt mellé szóval pofa lapos és tömi a ropogós finomságot.

Leültünk a tv elé és tovább beszélgettünk. Elmesélte ő is az álmát. Hát, hogy is mondjam. Nagyon gyerek lelkű. Egy nagyra nőt óvodás. De én így szeretem. Az én nagyra nőtt simpem, aki bármit megtenne értem, és ez fordítva is igaz. Bármennyire is régen volt az, hogy megpróbáltuk a kapcsolatot, néha úgy érzem még nem engedtük ezt el teljesen. És itt a ragon van a hangsúly, -tük. Úgy viselkedünk egymással, mint egy lazább pár. Végül is sose mondtuk azt, hogy szakítunk, csak azt, hogy inkább barátnak tekintjük a másikat. Fura nekem ez a szituáció, de még eddig nem volt merszem megkérdezni. Hát lehet, hogy ez az aranyos álom azt jelezte, hogy már túl vagyok rajta.

-Grayson Winkler. - mondtam ki nevét.

-Igen, Dorothy Lyon! - mosolygott rám.

-Te már túl léptél rajtunk? Tudom, hogy csak három hónap volt. De akkor is...