Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|10|>

A sütemények finom illatáradata töltötte meg az apró cukraszdát. Finomságok ezrei sorakoztak a pultban. Krémesek, és krémtelenek , omlósak és roppanósak, gyümölcsösök és csokisak. Frissen sütött torták, összesen három, sorakoztak szépen egyenletes szeletekben a szép, három emeletes tortatálon.

Éppen a kedvencem maradékából falatoztam boldogan a konyhában. Az epres minionok a kedvenceim , és mindig marad a tésztából, ami nem megfelelő méretű eladáshoz. De még krém is maradt hozzá, szóval teljesen finom krémes és omlós volt , épp ahogy szeretem. Sandy és Jack kint rakosgatták a pultba ,és -ra a finom seteményeket, míg én a főnökük boldogan üldögélve tömöm a pofám. Egy kibaszott jó főnök vagyok! Az hát ...

-Hé', Rothy! - szólít meg Jack.- A múltkori süti, a ...

-Mákos-diós lepény? Vagy az Epres-pisztáciás korong?- kérdeztem rá.

-Hát, igazából mindkettő. Komolyan gondoltad az ízeket? A dió ,mák, az eper, pisztácia... lehet nem illenek össze.- vakarta tarkóját.

-Mindig ellenőrzött receptet adok. Biztosan jó lesz. De van két-két minta nektek, még maradt.- nyúltam egy dobozért amiben pihentek a mutánsaim.

-Sandy!- kiáltotta el magát Jack.

-Mi az ? Oh, kostolás!- pillantotta meg a dobozom.

- Így igaz!

Szétosztottam a darabokat, és vártam mestercukrászaim véleményét, főleg a szkeptikus Jack-ére. Didi boldogan ízlelgette míg Jack-en látszott az ,hogy ő nem, hitetlenkedett, de ízlett neki. Ismerem én.

-Hogy lett ilyen omlós, ez a korong? Ropog , de omlik, és... imádom! - hatalmas mosoly terült szét Sandy-n.

-Igazad volt, mind finom!- mosolygott elégedetten Jackie is.

-Mondtam én!

-Amúgy keresett valaki...- mondta teli szájjal Didi.

-Megyek is!- mentem a kivezető nyíláshoz.- Jó napot, üdvözlöm az Éden Krém cukrászdában.

-Szia Dothy!- láttam meg Wil-t.- Beszélhetnénk? Ráérsz?- mosolygott félénken.

-Persze, rád mindig szakítanék időt.. vagyis ezt kimondta?- pánikoltam be, mi ütött belém?

-Ennek örülök ,azt hiszem. Szeretnék bocsánatot kérni az előző heti összejövetelért.

-Jaj, rá se ránts! Jól éreztem magam.- nem végig ,de nem baj.- Csak picit részegen mentem haza fele és valami Rosie Rózsakertjénél kötöttem ki.- nevettem picit, kínomban.

-Legalább haza kellet volna kísérnelek, vagy nem elengednem így.- látszott ,hogy tényleg sajnálja, de nem kellett volna.

- Mondom Wil, nincs baj, a konyhán meg vaj...- ezt miért mondtam?- Tényleg nincs semmi baj, és nem is tudtál volna ott tartani.- mosolyogtam.

-Ennek örülök, megint csak asszem.- nézett félre.- Dothy, van kedved ma elmenni egyet sétálni, a tenger partra? Vagy nem tudom, de csak ha van kedved...

-Persze , ezer örömmel. Ötkor jó neked?- bólintott egyet.- Rendben majd akkor találkozunk.

- Akkor majd a Pizza hut mellett várlak. Szia!- köszönt el és lépet is le.

Visszamentem a konyhába majd elkezdtük hárman az új különlegességek kikeverését. Én a krémeket csináltam míg ők a két különféle alapot. Zenét hallgatva beszélgettünk. Közben utolsó pillanatban betoppant Elsa ,így ő maradt a pénztáros.

~~~

A fürdő párás tükrét letöröltem, és megpillantottam csodás arcom , ja nem. Ami szembe nézett velem ,az egy sápadt ,karikás szemű lény. Annyira régen tűnt el arcomról a piros pozsgás megjelenés, hogy már nem is tudom ,hogy néznék ki úgy. Míg amíg főiskolára jártam, és Tommyra vigyáztam, gyönyörű színű volt bőröm. Bár ez így furán hangzik "gyönyörű színű bőr", de képzeljétek el azt a színt ami nem erős, de még pont jelzi hogy ,nem hulla vagy, és aranyos kis pír az almácskákon. Szemem alatt mindig friss volt, és nem lila Gucci táskák.