Az ismert Ismeretlen (Wilbur ff) [Befejezett]

<|19|>

Dream face-reavelje eléggé nagy port kavart. Ha lehet így fogalmazni. El is felejtettem, hogy az emberek mennyire tudnak rajongani egy arctalan ember leleplezéséért. Nem volt hosszú a stream, csak egy óra ,de ez pont elég volt arra ,hogy mindehol ő legyen fent. De tényleg, még az én instagram ajánlásomban is megjelent, pedig nem is követem őket.  Sapnap is jelen volt, videohívásban ott mosolygott a laptopon.

Miután elhesegettük a live és a történtek gondolatait, nyíltan beszélgettünk. Vagyis ők ,én ott ültem, félig Willen, hisz odaült mellém, én meg hozzábújtam, és hallgattam ,ahogy ők megosztják egymással a gondolataikat és történeteiket. Néha Wilbur megsimította a combom, gondolom azért ,hogy ne aludjak el. Sikerült neki elérni ezt a célt. Pezsgett a vérem, de csak szép finoman. És ez a pezsgés nekem azt üzente 'csókold meg!' De nem tettem meg. Sokan voltak, és most ingatag vagyok. Egy picit. A másik amire felkaptam a fejem ,az az volt ,hogy Clay sehol. Legalábbis nem itt.  Már egy ideje elment, elvileg iszik... szerintem Jack-kel épp a porcukrot szívja.

Megrezdült a telefonom, ami éppen a kanapé és közém volt beékelődve. Elővettem, lemásztam Wilburről, majd egy kicsit távolabb ültem tőle, a sarokba. Illetlen dolog beszélgetés közben a telefont nyomni, de nem igen voltam a beszélgetés részese. Meglepődve látom ,hogy Dream írt.

Clay Ton
<üzenet>

Szia! Van kevded most elmenni sétálni?

Persze, csak egy pillanat , 5 perc múlva az ajtónál.

Visszaültem Will közelébe, rám emelte a tekintetét, megadva nekem a kellő figyelmet amit igénylek most. Lehúztam a maszkot,hogy lássa üzenetem. 'Elmehetek sétálni?'-kérdeztem tátogva tőle, elöször nem igen értette majd bólogatott. Megöleltem ,majd felálltam. Mindenki engem nézett ,majd egy kicsit elszégyelve magam elkezdtem a magyarázatom.

-Csak egy órára elszeretnék menni sétálni ,ha nem baj.- néztem a házi gazdára.

-Menj csak!- mosolyogva biccentet.

Elhagyva a házat csípős idő érintett meg. Talán egy pulcsi nem lesz elég, de most jó, ha nem ,így jártam. Kiléptem az ajtón, bekapcsoltam a repülő üzemmódot az esetleges pittyegések elkerüléséért. Dream a kert kapuban állt és várt. Egy eddig nem viselt kék pulcsit, és egy fekete kabát volt rajta. Odaszökdeltem mellé, és elindultunk.

Csenben sétáltunk, tényleg nem történt semmi. Én a holdat, Clay a tengert nézte, amiben szintén a hold tükröződött. Szóval ugyan azt néztük más perspektívából.

-Hogy-hogy elhívtál?- törtem meg a csendet, ami utólag lehet rossz ötlet volt.- Mármint, nem mintha baj lenne.

-Ki kell szellőztesd a fejed. Láttam a reakciód a felismerésre. Rosszul esett. Levert a víz, kipirosodott az arcod. Az idegesség jelei.- analizált le, várjunk csak ,én nem pszihológushoz jöttem.

-Ja, hát nem volt kellemes. Nem egy jó példa vagyok az embereknek. Főleg amikor streameltem.- mondtam neki, ismeri azt az énem, hogy ki voltam ott.

-Pedig én úgy láttam sok embert motiváltál, és támogattál.

-Úgy volt, aztán egyszer estem hibába, minden tönkre ment. Minden.-hunytam le a szemem.

--Dream szemszöge--

Kellemes idő volt számomra. Hűvösebb ,mint Florida meleg éjszakái, de nem volt rossz. Csak a szél ne fújt volna. Dorothy bambulva nézett az ég felé, a holdat kémlelte, beszélgetés közben se vette le róla a szemét. Én a tenger és a lány között cikáztam. A sápadt hold fény, fehéren bevilágította a teret, így őt is, még fehérebb árnyalatott adva neki. Legalábbis annak a résznek ,mely kilátszott Ranboo hatalmas maszkja alól.