Miles away - Still there

6. fejezet

Június vége felé sikerült találnia a cégnek egy nyelvtanárt, aki vállalni tudta 11 fő tanítását. Sose gondoltam volna, hogy visszaülök egy nap az iskolapadba.

Jobban szerettem magam tanulni, de éreztem, hogy az írás és olvasás miatt jobban járok, ha én is rendesen bejárok az oktatásra. Szerencsére ingyenes volt, a cég fizette minden költségünket, kaptunk pár nyelvkönyvet, amiből tudtunk gyakorolni.

Hetente 3 alkalommal – kedd, szerda, csütörtök- kellett munka után 4 órától este 7ig bent maradnunk az egyik konferenciateremben. De persze otthon is kellett kicsit tanulnunk és gyakorolnunk, mert nem ment olyan egyszerűen mindenkinek.

Ha nyugisabb volt a munka az irodában, olyankor segítettem kicsit Gretanak és Veronicának, mert nekik lassabban ment. Mindig elnézést kértek, hogy engem feltartanak ezzel, vagy elveszik tőlem a szabadidőmet, de annyira nem bántam.

Ami engem illet, én totál rákattantam a nyelvtanulásra.

Mármint, eleinte borzasztó nehezen ment, egyszerűen nem akart ráállni az agyam az írásra, mintha általános iskola első osztályába jártam volna. Húztam egy vonalat, és nem úgy nézett ki, mint kellett volna. Nem tetszett. Újra kezdtem. Szerintem tele írtam egy egész füzetet csak a betűkkel, hogy gyakoroljam őket. De még így se voltam elégedett magammal.

Következő feladat, ahol megakadtam, az az olvasás volt és a szóképzés. Rengeteg nyelvtani dolgot kellett megtanulnom, és mivel a száraz nyelvtani magyarázat nekem nem akart bekattanni, így rengeteg szót kezdtem magamtól megfejteni, utána pedig megnéztem, hogy jól betűztem-e ki őket.

Most már egész ügyesen megy, bár baromi lassan, komolyan általános iskolai szinten éreztem magam, ahogy betűztem minden szótagot egyesével. Aztán ott volt, hogy oké, tudok olvasni, írni, már amennyire... de még mindig nem tudom a szavak jelentését, úgyhogy elkezdődött végre a szavak megtanulása.

Mikor értelmet nyert végre az egész nyelv, ami nekem három hétbe tellett, végre elkezdett érdekelni, amit nem mertem még a többieknek bevallani.

Alapból ha a főnök meghallja, hogy érdekel, komolyan elkezd gondolkozni azon, hogy engem visznek majd mindig magukkal tolmács helyett. Az viszont egyenlő azzal, hogy szakmai téren is bővítenem kell majd a szókincsemet és per pillanat még ott tartottam, hogy meg tudtam kérdezni, hol laksz.

Otthon gyakorlásképpen sokszor vettem elő dalszövegeket zenehallgatás közben, és próbáltam azokat fordítani. Ha már az írásjeleket jól fejtettem meg, bár szavakban hiányosságom is volt, sikerélményként könyveltem el magamban.

Ella majd megőrült, mikor meghallotta, hogy koreai nyelvet kell tanulnom, mert ő meg teljesen szerelmes volt mindenbe, ami japán. Az országba, a nyelvbe, a kultúrába. Dél-Koreával is elkezdett ismerkedni időközben, mondta, hogy érdekli a szépségápolásuk és elég nagy a kínálat a zeneiparban.

Én is hallgattam koreai zenéket, mindenevő voltam zene téren, raptől – klasszikusig minden jöhetett ha kellemes hangzása volt, volt pár koreai lejátszási listám, de annyira azért nem merültem volna bele magamtól, hogy tanuljam a nyelvet.

Ellát az is bosszantotta, hogy nagyon drágák az ázsiai nyelvórák, nekem meg ingyen lehet járni, a cég miatt. Meg is kérdezte, külsős ember nem csatlakozhat-e, de mivel ezt kifejezetten a cégünk indította, így sajnos zárkörű.

Jót nevettem barátnőmön ez után, mert napokig ezen duzzogott, hogy nem elég, hogy jól fizető állásom van, de még ingyen nyelvképzésre is járhatok. Szerinte mázlista vagyok, én még nem döntöttem el. Majd elválik, ha amit tanulok a munkában is alkalmaznom kell.