Miles away - Still there

31. f e j e z e t

Yoongi, ahogy ígérte, később még felhívott.

Melegséggel töltött el, hogy komolyan érdeklődik irántam, és amit megígér, azt be is tartja. Most, hogy tudom hányadán állunk a kapcsolatunkkal, kicsit könnyebb volt. Bár igazából a beszélgetésem Ellával segített többet, de nem mondom, hogy nem kattogtam már. Sajnos az aggódó ének ugyanúgy megbújt a tudatom sarkában, és mikor legkevésbé számítottam rá, eszembe is juttatta, hogy mi lesz, ha nem működik.

Yoongi nem faggatott, nem érdeklődött miről beszéltünk Ellával. És ezért hálás voltam. Csak megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Aztán valahogy az Elláról kezdtem neki beszélni, hogy milyen régóta barátnőm és egyike azoknak, aki mindenben támogat. És míg belőlem folytak a szavak, Yoongi csak hallgatott vagy éppen hümmögött. Mikor rápillantottam az órára, akkor vettem csak észre, hogy mennyire elrohant az idő.

- Holnap találkozunk? – kérdeztem óvatosan, nem tudom miért féltem még mindig kérdezni.

- Délelőtt sajnos nem, de délután én is és a fiúk is szabadok lesznek. Ilyenkor be szoktunk ülni valamelyikünk lakásába.

- Nem akarok zavarni, tudod... - mondtam lassan.

- Biztos vagyok benne, hogy a srácok örülnének neked. De megkérdezem, és szólok holnap – hallottam a hangjából, hogy mosolyog.

- Rendben –bólintottam, - én meg kimegyek délelőtt, körbe nézek itt a környéken.

- Rendben, vigyázz magadra. Szólj, ha gond van, és valakit oda küldök.

- Mindenképpen, de nem lesz gond – vigyorogtam a telefonba.

- Jó éjt Aurora – mondta lágyan a telefonba.

- Jó éjt – válaszoltam mosolyogva, és letettük a telefont.

---

Reggel 7 óra után keltem.

Miután felöltöztem, lementem az étterembe, ahol itt tartózkodásom óta először voltam egyedül. Kértem magamnak egy kávét és reggelit elvitelre. A szatyorral a kezembe visszamentem a lakásomra, kipakoltam az asztalra, és megterítettem magamnak. Bekapcsoltam a tv-t, amin már korábban megtaláltam egy zenecsatornát, így kellemes hangulatban megreggeliztem, kávéztam.

Már éppen a szemetet dobtam a kukába, mikor csengettek. Meglepetten pislogtam az ajtó felé. Yoonginak dolga van, de nem mondta, hogy a fiúkkal mi van. De most nagyon reméltem, hogy nem valamelyik srác áll az ajtómban, mert akkor buktam a reggeli városnéző programomat. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam.

- Jó reggelt Rori – köszöntött mosolyogva Heejin.

- Szia Heejin – válaszoltam én is mosolyogva. – Mi járatban?

Heejin végig nézett rajtam, fel-le, le-fel, aztán keresztbe font karral felvonta a szemöldökét.

- Megyünk vásárolni – jelentette ki egyszerűen. Kérdőn néztem rá.

- Vásárolni?

- Igen, szükségem van pár ruhára, gondolom neked meg elég sokra. Szóval gondoltam, körbe vezetlek és megmutatok pár jó helyet a környéken, ami gyalog is megközelíthető.

Kidugtam az ajtón a fejem és körbe néztem, nem volt ott rajta kívül senki.

- Gondolat olvasó vagy? – kérdeztem szórakozottan. – Pont ezt terveztem, város nézés, vásárlás.

Heejin szélesen elvigyorodott.

- Pontosan – nevetett, - igazából, gondoltam már rosszul vagy a bezártságtól, és másra nem számíthatsz, hogy itt körbe vezet – magyarázta.