Miles away - Still there

29. f e j e z e t

Ahogy visszaértünk a lakásomra, egyből a szobámba mentem és kerestem valami kényelmesebbet, gyorsan bele is bújtam egy melegítő nadrágba és bő pólóba. Mire kimentem a konyhába Yoongi a konyhapultnál tevékenykedett. Mellé álltam és onnan figyeltem, ahogy éppen falatkákat készített.

- Mmm, jól néznek ki – jegyeztem meg, ahogy éppen egy tányérra pakolta a kimbap karikákat.

- Mondtad, hogy beszélni akarsz, gondoltam jól jöhetnek – vonta meg a vállát, aztán megfogta a tányért és az asztalra tette.

Leültem az asztalhoz, ő pedig közben kitett egy-egy poharat és innivalót. Velem szemben ült le, én pedig végig néztem az asztalra terített kínálaton. Nem tudom mennyi nap kell még, hogy megszokjam ezt a színes és nagy terítést. Annyira nem voltam még éhes, de már ezeknek a koreai ételeknek a látványa megkorgatta a gyomromat.

- Szóval, minden rendben volt Sungjin-nél? – kérdezte.

Hümmögtem, a tekintetemet az ételekről Yoongira emeltem.

- Szerintem igen, azt hittem jobban kifaggat, vagy valami... de gondolom te már elmondtál neki mindent, csak tőlem is hallani akarta.

- Namjoon ragaszkodott hozzá, hogy elmenjünk és együtt beszéljünk rólad, igazából mind a 6 srác ott volt velem.

- Komolyan? – tátottam el a számat és pislogtam.

- Igen, bár annyira nem volt szórakoztató – mondta szárazon.

- Gondolom Namjoon elmondta, mennyire nem ért veled egyet, a menedzseretek pedig neki adott igazat – mondtam az első gondolatom, mert erre tudtam gondolni.

- Igen, valahogy így történt. A többiek inkább nem mondtak semmit, csak hogy aranyos vagy – mosolygott rám egy kicsit, amitől felnevettem.

- Komolyan?

- Mondtam, hogy kedvelni fognak, az első benyomás jó volt. – Egy pillanatra elgondolkozva nézett rám. – Amúgy mit keresett ott Hajoon?

- Fogalmam sincs – tártam szét a karjaimat. – Egyszer csak bekopogott és ott termett. Lehet Heejin szólt neki.

- Heejin? – vonta össze a szemöldökét Yoongi.

- Erre gondoltam, de nem volt alkalmam megkérdezni – vontam meg a vállam. – Megkérdezte, hogy nem-e akarok neki dolgozni, míg itt vagyok – tettem hozzá csak úgy mellékesen, de nagyon figyeltem Yoongi erre mit reagál.

Felvonta a szemöldökét.

- Igazán? – kérdezte meglepetten.

- Ahan. Kellene valaki, aki rendbe teszi a papírjait, rám gondolt, amíg itt vagyok csak annyi időre.

- És? – kérdezte óvatosan.

- Nem vállaltam el – húztam el kicsit a számat. – Ha dolgozok, akkor semmire se lesz időm – motyogtam.

Yoongi hümmögött, de nem mondott semmit. Az egyik tányérról felvett egy falat kimbapot és azt nyammogta el.

- Azt mondta, hogy tudom hol az irodája... gondolom, ha meggondolnám magam – folytattam. – De nem tudom igazából...

- Ha nem akarsz, nem kell – nyugtatott Yoongi, és halványan rám mosolygott.

- De – kezdtem bele, de Yoongi közbe vágott.

- Aurora, ne érezd, hogy tartozol bárkinek is, az én vendégem vagy, azt szeretném, ha jól éreznéd magad – mélyen a szemembe nézett, mint aki a lelkembe akar látni.