Miles away - Still there

9. fejezet

Volt egy rossz szokásom, na jó, igazából elég sok, de azok közül egyik, hogy a munkám miatt hozzászoktam, hogy hétvégente is hajnalban felkelek. Úgyhogy hiába aludhatnék akár délelőtt 10 óráig, én ugyanúgy felkelek 6 órakor. Kipattan a szemem és nem tudok visszaaludni. Feküdhetek az ágyban, de nagyon ritkán tudok már elaludni, inkább csak fekszek, hallgatok tv-t vagy zenét, de nem alszok vissza.

Ella mélyen szuszogott mellettem, így óvatosan kimásztam az ágyból, fogtam a telefonomat, és lementem a nappaliba. A konyhába mentem, és főztem magamnak egy kávét, amivel leültem a kanapéra törökülésben, bekapcsoltam a tv-t, és addig kapcsolgattam míg a teleshop-os műsorok helyett végre valami sorozatot találtam.

Ella elég sokáig szokott aludni, neki jó alvókája van, így biztos voltam benne, hogy fél óra ébredezés után még elég sok időm lesz valami egyszerű reggelit összedobni magunknak.

A magam nyugalmasságában megittam a kávémat, elpakoltam a tegnapi szemetet, amit a konyhapulton hagytunk, de még így is volt egy csomó idő, míg Ella felébred. Mindig mondta, hogy ébresszem fel, ha nálunk van, mert tudja, hogy én órákig ülök valahol, de sose tettem, ahogy ő se, ha én náluk véletlenül tovább aludtam. Mert hogy náluk tudtam tovább aludni ha éjszakába nyúlóan filmeztünk.

Sorozat ment a háttérben én pedig megint a beszélgetésemet olvastam Yoongival, mint valami idióta. Aztán elkezdtem utána nézni ennek az időeltolódás dolognak, mert én se értettem hozzá annyira, eddig nem igazán érdekelt, és most hogy Dél-Koreába kell utaznom munka ügyben is, lehet nem is lenne hülyeség erről néhány dolgot össze szednem.

Úgyhogy csendben visszalopóztam a szobámba, fogtam a laptopomat és egy jegyzetfüzetet, amivel visszamentem a nappaliba, és elkezdtem a gyüjtőmunkámat. Nem volt valami sok időm, igazából tényleg csak pár nap indulásig, így nem árt tájékozódni (barátod a google map), hogy hol leszünk elszállásolva, mit lehet a közelben – mármint gyalogos távolságban – megnézni, hol van a cég, ahova megyünk, meg ilyenek.

Olyan szinten belemerültem a kutatómunkába, miután kiderítettem, hogy Szöulban 9 órával később van, hogy már azon gondolkoztam, milyen hatással lesz ránk a repülőút. Kíváncsi leszek hogyan vészeljük át az első napot. Főleg én, az ügyeletes ideggörcs. Ismerve magamat meg fogok őrülni, hogy beszélnek körülöttem és egy szót se értek meg. Már értem mit érezhetnek a kollégák, mikor nagy ritkán egy német ügyféllel beszélgettem a folyosón.

Az zökkentett ki a gondolataimból és a nagy kutatómunkámból, hogy Ella a frászt hozta rám.

- Jó reggelt Napsugár – suttogta a fülembe, és mikor felkiáltottam és majdnem eldobtam a tollat a kezemből, ő hangos kacarászásba kezdett.

- Jesszusom Ella, meg akarsz ölni? – kérdeztem miután kivisongtam magam.

- Az attól függ: csináltál valamit, amit nem lett volna szabad, és csináltál reggelit? – kérdezte, miközben a felsorolást az ujjai felnyújtásával illusztrálta.

- Nem csináltam semmi rosszat – motyogtam, miközben felálltam, éreztem, hogy a lábaimban megint elkezd keringeni a vér, - és máris megyek reggelit készíteni Őfelsége, mivel megfeledkeztem az időről.

- Mit csináltál? – kérdezte kíváncsian és a laptopomra és jegyzeteimre nézett.

- Gondoltam megnézem az időeltolódást Cambridge és Szöul között és utána néztem hol leszünk elszállásolva, hova megyünk, meg ilyenek. Tudod, egy kis kutatómunka – magyaráztam, miközben a konyhában megkerestem a serpenyőt a reggelihez.