Miles away - Still there

24. fejezet

Yoongi pillanatok alatt elővette a tányérokat és poharakat, leült velem szemben és elkezdte kicsomagolni az életeket, amiket hozott. Végig néztem mindenen, és fogalmam sem volt, mit kóstoljak meg, mert őszintén szólva nem ismertem a koreai ételeket. Látva, hogy nem tudok dönteni, Yoongi mindenből egy keveset elém tett.

- Ami nem ízlik, azt hagyd ott, nem tudtam mi fog ízleni.

- Én se tudom még, sose ettem ilyeneket – magyaráztam, és magam elé vettem az egyik tányért.

Reggelizés közben lopva rá pillantottam.

- Mi a mai program? – kérdeztem óvatosan. Ő is rám pillantott.

- Kicsomagoltál már? – kérdezett, és én megráztam a fejem. – Akkor csomagolj ki, nekem fiúkkal van programom délelőtt. Utána körbe vezetlek, ha így neked is jó.

Hevesen bólogattam, mert tökéletes volt. Bár nem volt sok cuccom, de szerettem volna normálisan kipakolni, nem csak bedobálni a szekrénybe, utána rendbe szedni magam egy kicsit, mert reggeli előtt tudatosult bennem, hogy borzasztóan nézek ki, és így fogadtam a két fiút.

- Remélem nem lesz baj a srácokkal – jegyeztem meg halkan Yoonginak. Tudom, hogy ezen lovagoltam, de egyszerűen borzasztóan éreztem magam, hogy miattam azok a fiúk, akik lassan 10 éve együtt vannak, vitatkoznak. Ennyit nem érek.

- Miért zavar ennyire? – kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig felvettem a zöldteámat és szürcsölgetni kezdtem. Yoongi meredten nézett rám, várta, hogy végre válaszoljak neki.

- Mert miattam van ez az egész. Ha tudom, nem jöttem volna veled – mondtam halkan és kerültem a tekintetét. Komolyan mondtam. Ha tudom, hogy ez a fiúk barátságában problémát okoz, akkor hagyom a fenébe, hiszen nem éri meg egy szinte testvéri köteléket felkavarni miattam.

- Aurora, nem te vagy az első, aki miatt nézeteltérésünk van, egy család vagyunk, nem mindenben értünk egyet, de megbeszéljük. Ha Namjoon megismer, hidd el, jó lesz a kapcsolatotok.

- Aggódik, hogy kihasznállak – vágtam rá egyből. – És jogosan, mert milliók vannak oda értetek. Akár lehetnék egy a milliókból.

- Egy vagy a milliókból, aki érdekel.

Egymás szemébe néztünk Yoongival, mióta itt vagyok egy olyan oldalát látom, ismerem meg, amit Cambridge-ben nem mutatott nekem. Ott nyitottabb volt, szabadabb, bizonyára azért, mert nem kellett állandóan arra gondolnia, hogy egyes tettei milyen következményekkel járhatnak. De itt, Szöulban az egyik legbefolyásosabb banda tagja és számtalan tekintet követi minden lélegzetvételét. Érthető Namjoon aggodalma, és megértem miért nem avatta be a fiúkat abba, hogy engem is meglátogat Angliában. Aggódtak volna, hogy a média rátalál, és apától tudom, hogy ha az újságírók kiszagolnak valamit, és elkezdenek kutakodni, addig mennek míg nem találnak valamit, bármit, egy apróságot, amit fel tudnak nagyítani.

Igazából részben ezért sem mondtam el Ellának, hogy ki az a srác, akivel beszélgetek, mert bár bíztam benne, az, hogy ő tudja, akár veszélyt is jelenthetett volna. Nem mondom, hogy Ella elmondta volna bárkinek, megtartotta volna a titkomat, de mégis egy emberrel több tudta volna meg. Egyszerűen féltem kockáztatni, és nem akartam, hogy Yoongi megharagudjon rám, amiért kikotyogom, mikor ő ennyire óvatos volt.

Láttam, szinte testközelből, hogyan tesznek tönkre modelleket, színészeket hazug cikkekkel, hogy mit művel az idegesség, depresszió a művészekkel. Nem akarom, hogy Yoongi, vagy bármelyik fiú ezzel szembesüljön.

És ez is oka volt annak, hogy nem mertem eljönni. Nem csak a saját gyávaságom, hanem mert tisztában vagyok azzal, hogy nem mutatkozhatunk nyilvánosan, barátokként sem. Így egy közös programunk sem lehet. Frusztrálná őt is, engem is. Nem tudom ő miként gondolta, tervezi, de majd meglátjuk.