Miles away - Still there

10. fejezet

Ella délután 2 körül összepakolta a cuccait, én pedig elkísértem a buszmegállóhoz, ami csak pár sarokra volt tőlünk. Hétvégente néha szokott plusz munkát vállalni, ha nem ő van a könyvesboltba, így most délután 4 órától bevállalt egy 4 órás műszakot egy városi kávézóban.

Láttuk befordulni a sarkon a busz, így még mielőtt odaért volna, szorosan megölelt.

- Vigyázz magadra Rori – motyogta a fülembe.

- Ugyan Ella, csak dolgozni mész, én meg egyenesen haza – nevettem, közben megsimogattam a vállát.

Válaszul kaptam egy enyhébb hátba csapást és egy csúnya nézést.

- Nagyon jól tudod mire gondolok – morogta, - vigyázz mit árulsz el magadról, ha beszélsz a nagyonhíres sráccal.

Megforgattam a szemeimet, túlreagálja az egészet szerintem, de csak bólogattam neki, nem akartam kotyogni, mert a végén kikapok tőle.

- Becsszó, vigyázok – ígértem mosolyogva.

Ella az érkező buszt nézte, megfogta a táskáját és tett egy lépést a busz felé, majd hirtelen visszafordult és megölelt.

- Szeretlek, te idióta, és bármi van, hívj – távolabb állt tőlem, és szélesen mosolygott, - üdvözlöm a szüleidet, és nagyon szuper hétvége volt. Legközelebb nálunk! – integetett, majd felszállt a buszra.

Néztem, ahogy leül az egyik ablak mellé és onnan integet, és ujjaival mutatja, ahogy egy könnycsepp legördül az arcán. Nevettem és viszaintegettem neki, aztán néztem, ahogy elmegy a busz.

Hazasétáltam és elkezdtem elpakolni nyomainkat a házban, vagyis ami maradt, mert mielőtt kimentünk a buszhoz, aránylag rendet raktunk.

Anyáék jelezték még délelőtt, hogy olyan 5 óra körül jönnek haza, és hoznak vacsit, mert útközben megállnak egy étteremnél. Igaz mondtam nekik, hogy nem szükséges, egyenek ott és én majd eszek itthon, de hát ne egyek egyedül, majd együtt.

Úgyhogy fogtam magam, mert volt még bőven időm, feltakarítottam, elindítottam a mosogatógépet, betettem egy adag ruhát is mosni.

Míg vártam, hogy a gépek lejárjanak, leültem tv-zni, de semmi se kötött le igazán. Váltogattam a csatornák között, de nem találtam egy olyan filmet vagy műsort se, ami tetszene. Úgyhogy fogtam a tv-t, átváltottam a youtube-ra és zenéket nézegettem, aztán gondoltam egyet, és rákerestem a „BTS" dalokra. Hallgattam sokat tőlük, meg láttam a music videókat is, de sose néztem annyira őket. Úgyhogy míg várom a szüleimet, gondoltam ez egy jó program lesz. Na meg meglátjuk lesznek-e szavak, amiket megértek a dalszövegből.

Aztán 3 videó után rájöttem, hogy ez borzalmas ötlet volt.

Mert minden videóban Yoongit kerestem.

Csak hát nem mindig volt egyszerű megtalálni, mert eleinte azért ennyire nem néztem részletesen, és valljuk be, annak, aki nem figyeli őket állandóan, nem egyszerű, ciki ezt kimondani, de nagyon hasonlítanak egymásra.

Mikor már másodjára néztem az egyik videót és sikerült rendesen megjegyezni mindegyik fiú arcát, utána meg mindig csak azt az egyet figyeltem.

Szóval a harmadik videó után fel akartam adni, de tetszett a klipek koncepciója, így szenvedtettem magam tovább.

Kocsi zúgást hallottam 5 óra előtt nem sokkal, felpattantam a tv elől és kiszaladtam üdvözölni szüleimet.

- Sziasztok újra itthon – mosolyogtam rájuk és megöleltem őket.

- Szia Kicsim, minden rendben volt itthon? – kérdezte apa.