Miles away - Still there

32. f e j e z e t

Miután visszamentünk az emeletre, elköszöntünk egymástól. A szobámban az ágyra borítottam a halom ruhát és elkezdtem újra felpróbálgatni őket. Egy kisebb vagyont hagytam ott, de minden darabért megérte. Nagyon tetszettek. Leszedegettem a címkéket róluk és bedobtam őket a mosógépbe – már amit lehetett együtt mosni a többivel.

Délután csengettek.

Az ajtóhoz mentem, közben végig futott a fejemben, hogy ez alkalommal vajon ki fog az ajtómban állni. Bár azért reménykedtem benne, hogy nem egy tök idegen ember csenget be, hanem valamelyik fiú.

Mikor kinyitottam az ajtót Yoongi állt ott, felvontam a szemöldökömet.

- Szia – nyitottam ki neki az ajtót, hogy beengedjem.

- Szia – mosolygott rám lágyan, ahogy bejött és együtt mentünk bentebb.

- Azt hittem van kulcsod – jegyeztem meg kíváncsian, mivel eddig mindig beengedte magát.

- Jobbnak láttam, ha te engedsz be, nem magamtól járkálok – magyarázta, én pedig hümmögtem.

Még mindig furcsa és kínos volt, ahogy minden alkalommal állunk egymással szemben a nappaliban és nem tudom mit csináljak. Leüljek? Álljak? Hova kísérjem? Tudom, hogy udvariasságból áll velem ott, ahol én megállok és azt várja, én mutassam meg, hova menjünk. Kerültem a tekintetét, míg a gondolataim cikáztak, így csak hallottam, ahogy halkan kuncog, majd lassan megfogta a kezemet és elkezdett a szobám felé húzni maga után. Kikerekedett szemekkel mentem utána, fogalmam sem volt, mit akar. Megálltunk az ajtóban és lenézett rám.

- Öltözz át, és utána elmegyünk Hobi-hoz. Most nála eszünk – magyarázta, én pedig csak pislogtam. Öltözzek át. Hobi. Oké. Bólintottam, ahogy feldolgoztam.

- Mindegy mit veszek fel? – kérdeztem, miközben a szekrényemhez mentem, majd hátra néztem és halványan mosolyogva láttam, hogy nem jött utánam, tartja a magánszféra határokat.

- Csak valami kényelmeset – szólt, aztán lassú tekintettem végig nézett lentről felfelé, majd hátat fordított nekem. – A nappaliban megvárlak.

Magamban mosolyogtam, hogy Yoongi mennyire igyekszik a kérésem után kicsit nagyobb távolságot tartani. Nem vagyok bolond, láttam hogyan nézett rám, hogyan futott végig rajta a tekintete és láttam, ahogy a szája sarkában kidugta a nyelve hegyét. Attól, hogy nem sok pasival volt dolgom az utóbbi időben, tudom mit váltottam ki azokból, akik érdeklődtek irántam.

Ella szerint direkt kegyetlen vagyok, hogy játszom a tudatlant, mikor látom a srácokon, ahogy végig mustrálnak, aztán flörtölni próbálnak velem, én meg nem veszem a lapot. De ez volt a legjobb technikám arra, hogy jelezzem feléjük, hogy nem érdekelnek. Nem tudtam jól pasikat kikosarazni, én éreztem magam kellemetlenül minden egyes alkalommal, így erre a taktikára váltottam. Egyetem után munkahelyen is nagyon jól bevállt. Nagy bociszemekkel néztem az illetőre, mosolyogtam és mintha mi se történt volna, mentem tovább. Beláttam, Ellának igaza van, kegyetlen vagyok, de a jég szív, az jég szív.

Mivel a ruháim többsége a mosóban kötött ki és éppen száradnak, így egy lezserebb farmert találtam és egy pólót, amin apa újságíró cégének a logója szerepelt.

Yoongit a nappaliban találtam, amint éppen egy katalógust lapozgatott, amit Heejin a ruháim mellé tett. Mikor mögé értem, ő nézett fel rám, letette az újságot és gyorsan végig nézett rajtam. Kíváncsi lennék, hogy vajon én is így nézek-e minden alkalommal végig rajta, mikor először meglátom, vagy csak nekem tűnik most ez ennyire fel, mert izgatott vagyok.