Miles away - Still there

11. fejezet

Pénteken indult a repülőnk Szöulba.

Szóval ezen a héten kellett mindent előkészíteni a vezetőségnek az utazásra.

Én egy ideggörcs voltam egész héten.

Hétfőn még nem volt semmi gond.

Bemenetem dolgozni, megcsináltam az asztalomra készített papírkupacokat, átnéztem a levelezéseket, megírtam a válasz e-maileket, aztán a papírokat, amit az egyik részlegvezető kért, átvittem neki. A délelőtt ezekkel telt, délután pedig átnéztem a feldolgozott feladatokat.

Kedden már kezdtem érezni, hogy megbolondulok.

Egyre több kolléga jött hozzánk ügyintézésre, olyan dokumentumokat hoztak ügyintézésre, amiket már azt hittem megcsináltak korábban, és én már elpostáztam őket. De nem, mert mint kiderült, volt valami probléma a raktárban és így minden csúszott. Két egész hetet. Munka után jött a koreai nyelvtanárunk, aki szintén idegesített. Igazából én nem tudtam csak koncentrálni, meg akartam szaladni, mert kedd volt, és még nem voltam lelkileg felkészülve Koreára.

Hétfőn délután kaptam egy rövid üzenetet Yoongi-tól, hogy tetszik neki az ötletem, mert most eléggé el vannak havazva, és nem akar hülyeségeket írni.

Meg tudtam érteni, mármint az elhavazás részt, mert most nekem se igazán volt türelmem írni neki. Ellával is keveset beszéltem, amit meg is jegyzett nekem. De mikor elkezdtem mondani mennyi bajom volt két nap alatt, elnézést kért, nem akart felzaklatni, amiért megint én éreztem magam szarul. Így inkább csak mondtam neki, hogy ő ne haragudjon, fáradt vagyok, ideges, nyűgös, de majd írok, ha kipihenem kicsit magam. Ezt elfogadta tőlem.

Szerda se alakult jobban, és a rossz kedvemet már az irodába is bevittem. Szabályosan zizegett körülöttem a levegő.

Greta és Veronica úgy döntöttek, hogy hamarabb megyünk el kávézni és ebédelni, így Főnöknek szóltak, hogy 11 órakor elmegyünk, és délután 1re vissza érünk az irodába.

Egy sarki étteremben ültünk és egy kukkot se szóltam.

Végül Veronica megbökött a lábával az asztal alatt.

- Rori, elég legyen már, nem vagy te ilyen beszari. Tiszta ideg vagy hétfő óta – kezdett bele.

- Rori, ne legyél ennyire feszült, tudom, hogy nagyon idegesít az utazás, de hidd el, nem lesz semmi baj – próbált nyugtatni Greta is.

Az asztalra borultam és felnyögtem. Nem bírtam.

- Tudom, hogy nem lesz gond, de egyszerűen frusztrált vagyok. Minden baj most jön ki a munkában, egyszerűen nem hiszem el, hogy ezek a dolgok pont most derülnek ki, közben azon kattogok, hogy nem megy a koreai se úgy, ahogy én szeretném, és nem akarom, hogy a főnökék csalódjanak bennem, hogy ha kint szerencsétlenkedek. Ők fizetik az utamat, utána néztem, egy vagyon oda vissza a repülőjegy – jött ki belőlem minden, amit az elmúlt 2 napban próbáltam magamban elfolytani.

- Na idefigyelj. Van egy ötletem. Hagyd rám a munkahelyi szarságokat erre a hétre, komolyan mondom, megcsinálom mindet helyetted – kezdte Veronica, én pedig felnéztem rá.

- Nem kell Ver, megoldom mindet, csak kell egy kis pihenő, mint most – mondtam halkan, kicsit el is szégyelltem magam, és kihúztam magam a székben.

- Megcsináljuk neked, láttam mit művelt az asztalodnál Gregor, majd meglátjuk, hogy nekem is pattog-e majd, hogy haladjak a papírmunkával, ha szembesítem a határidőkkel, amivel megcsúszott – folytatta Greta.