Miles away - Still there

25. f e j e z e t

Míg a srácok nem értek oda, elővettük a tányérokat és poharakat. Yoongi szinte mindent hamarabb megtalált, így én a nagy konyhaasztalra csak kipakoltam azokat, amiket a kezembe adott, bőven helyet hagyva az ebédnek.

Nemsoká csengettek, Yoongi ment ajtót nyitni, én meg idegesen tördeltem a kezeimet. A konyhapult előtt álltam és onnan figyeltem őket. Levették a cipőiket és a kabátjukat, aztán Hoseok észrevett, szélesen mosolyogva odasietett hozzám.

- Rori, hogy érzed magad?

- Jól, köszönöm, kicsit talán izgulok – mondtam halványan mosolyogva.

- Hoztunk egy csomó kaját, reméljük éhes vagy – csatlakozott Jimin, akinek a kezében két szatyor volt, amit óvatosan letett a konyhapultra. Őt követte Jin, aki rám kacsintott, ő is letett egy szatyrot. Kicsit pipiskedtem, és elkezdtem a szatyrokba kukucskálni, aztán Jin odaállt mellém és elkezdte kipakolni őket. Isteni finom illata volt mindennek. Fogalmam sincs mit hoztak, de tuti jól fogok lakni ma valamivel. A tekintetem az egyik dobozról a másikra vándorolt és így tovább. Jungkook egy újabb szatyrot hozott, amiből valamilyen alkoholos italokat vett ki. Kérdőn néztem rá, mert az alkoholt korainak gondoltam még, de ő csak megvonta a vállát.

Jin ez után elkezdte az asztalra pakolni Yoongival az ételeket, közben a fiúk halkan beszélgettek, nevetgéltek. Namjoon jött oda a konyhapulthoz, és egy nagy süteményes dobozt tett a pult közepére. Meglepetten néztem. Oké, sokan voltunk, a fiúk nagyon jó étvágyúak, de nem lesz ez túl sok?

- Rori, gyere, ülj mellém – vonta fel a figyelmemet Jungkook, aki az asztalnál állt és rám vigyorgott. Most vettem észre, hogy a fiúk már majdnem mind az asztalnál voltak, én meg még mindig a konyhapult mögött álldogáltam.

- Nem, te már reggel beszélhettél vele, mert meglógtál, ide ül mellénk, mi is beszélgetni akarunk vele – vágott közbe Hoseok és kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Yoongira pillantottam segélykérően, de ő már az asztalnál ült szélen és halványan mosolygott. Jól szórakozott. Én meg mindjárt pánikoltam.

Végig néztem az asztalon.

Ha Jungkook mellé ülök, másik oldalon mellettem Namjoon fog ülni.

Ha Hoseok és Jimin közé ülök, akkor meg szembe lesz velem Namjoon.

Hogy a fenébe tudtak így helyezkedni?

Be akartam menni a szobámba és elbújni a takaró alá.

Végül bocsánatkérően Kookra néztem és leültem a másik két fiú közé.

Yoongi felé meg küldtem egy gyilkos pillantást.

Azt mondta, hogy majd mellette ülhetek.

De leült az asztal szélére, Hoseok ült mellette, az asztal végén meg Jin.

- Együnk, farkas éhes vagyok – szólalt meg végre Jimin, és a fiúk egymás után nyúltak az ételekért. Én pedig csak néztem őket, ki mit szed. Fogalmam se volt mivel próbálkozzak.

Tae mély hangja zökkentett ki a gondolataimból.

- Az előtted csípős – mutatott az evőpálcikával a húsra, meglepetten felpillantottam, nem számítottam rá, hogy ő fog úgymond segíteni az ételekkel. Felvettem az evőpálcikámat és szedtem belőle magamnak.

- Az jó, szeretem a csípős kajákat – mondtam halkan. Megkóstoltam egy falatot, köhögnöm kellett, mert jobban marta a torkomat, mint gondoltam, de ettől függetlenül isteni finom volt. Valaki halkan nevetett körülöttem, de csak halványan mosolyogva megvontam a vállam.