Miles away - Still there

13. fejezet

A majd 15 órás repülőút mindenkit megviselt. Igaz két repülővel utaztunk és az átszállás csak 2 óra repülés után volt, így az ezt követő 13 óra még engem is megviselt. Egy helyben végig ülni az utat, minimális mozgással és tennivalóval, eléggé unalmas és idegtépő.

Nem is olyan baj, hogy nem tudtam aludni az éjszaka, mert most volt lehetőségem teljesen kipihenni magam, de akkor is csak talán 4 órát ha aludtam, utána pedig csak ültem és lestem ki a fejemből. Hol zenét hallgattam, hol pedig könyvet olvastam a tabletemen, de idővel mindkettőt meguntam.

Este 10 órakor szállt le a gépünk a dél-koreai Szöul repterén.

Leszálltunk a gépről, megkerestük a bőröndjeinket és kerestük a vendéglátóinkat. Azt beszélték meg Stuarttal, hogy a reptér előterében fognak várni minket. Mivel a férfit már ismerte személyesen Stuart és James, így ők ketten keresték a tömegben őket.

Pár perc múlva két férfi jött oda hozzánk, akik meghajoltak, majd kezet fogtak Stuarttal. Szerencsére a férfi, Kim Minsun tudott angolul, így megkönnyebbültünk mindannyian, hogy nem leszünk elveszve az első pillanattól, míg nem találkozunk holnap a tolmácsunkkal.

Minsun egy 50es éveiben járó mosolygós férfi volt, a társa, akivel érkezett pedig öccse volt, a 35 éves Kim Seoyun. Ahogy végig néztem rajtuk, egyikükről se tudtam volna megállapítani a korát, a fiatalabbikat is csak onnan tudom, hogy Minsun említette a korát a bemutatkozás során.

A bemutatkozások után egy kisbusz várt kint minket, amibe bepakoltuk a bőröndöket, majd beültünk hátra, a kocsit Seoyun vezette, Stuart pedig beült James-el Minsun mellé és beszélgettek. Mi Andreával a hátsó részre ültünk, onnan figyeltük az esti fényekkel kivilágított várost.

Szerintem tátott szájjal bámulhattam az épületeket, mert Andrea picit megbökött a könyökével és mosolygott.

- Úgy látom nagyon tetszik a város – mondta halkan, hogy ne zavarjuk az előttünk ülők beszélgetését.

- Nagyon, már most imádom, pedig ez még csak a kivilágított városrész. Annyira gyönyörű – mondtam álmodozó hangon.

Biztos meghallhatta Minsun, hogy mit mondok, mert hátra fordult és rám mosolygott.

- Ha már ez most tetszik, akkor vajon mit fogsz szólni azokhoz a helyekhez, amiket beterveztünk? – kérdezte szélesen mosolyogva.

- Ha ennél szebb lesz, valószínűleg imádni fogom – mondtam kicsit zavartan, éreztem, hogy elpirultam, Andrea mellettem igyekezett elfolytani a nevetését.

- Aurora számára ez az utazás inkább városnézés lesz, úgyhogy ő minden bizonnyal élvezni fogja – jegyezte meg James is mosolyogva, - Aztán ki tudja, lehet ez lesz az új kedvenc helyed, nem pedig Bécs – és rám kacsintott.

Hatalmasra kerekedtek a szemeim.

- Aaaa, lehet, hogy szerelmes leszek Szöulba, de Bécs életem szerelme, sose cserélem le – mondtam szórakozottan, amin csak nevetett. Láttam, hogy Minsun érdeklődve figyel, halványan rá mosolyogtam, és folytattam az üveg mellett elszaladó tájat.

Hallottam, hogy Stuart mesél neki az utunkról, hogy nem volt még ilyen hosszú repülőűtja, aztán már nem is figyeltem oda miről beszélgetnek.

Előhalásztam a telefonomat a zsebemből.

„Sziasztok! Nemrég megérkeztünk Szöulba. Amit eddig láttam, az gyönyörű. Itt már elmúlt este 11 óra. Most megyünk a szálláshelyünkre, ahol szerintem veszek egy forró fürdőt és utána alszok egy nagyot. Puszillak titeket!"