Miles away - Still there

30. f e j e z e t

Hogy miért is volt jó Yoongival sorozatozni? Több okból is.

Az utóbbi időben Ella és én rákaptunk a koreai és kínai sorozatokra, dramakra és mikor volt egy kis szabadidőnk, vagy közös hétvégéken, mindig maratonozást tartottunk. Volt olyan délután-éjszaka, mikor 2 rövidebb sorozatot is képesek voltunk végig nézni. A számát se tudom, mennyit nézhettünk már meg.

Yoongival ez azért volt jó program, mert míg ő értette a koreai nyelvet, én az angol felirattal ugyanúgy értettem az egészet. Bár még otthon Cambridge-ben rájöttem, hogy annyira nem szeret tv-t nézni, őt annyira nem köti le 1-1 sorozat, film, mint engem. De akkor is képes volt velem végig nézni egy akció-sorozatot, ha volt valami, ami tetszett, vagy éppen vicces volt a sorozatban, meg tudtuk beszélni. Akkor is oldotta közöttünk a feszültséget, legalább is bennem, így reméltem, hogy most is hasonlóan segít az előbbi beszélgetésünk után.

Befeküdtünk az ágyamba, közöttünk egy zacskó édesség, amit ő hozott nekem, így néztünk egy új sorozatot, amit kinéztem. Mikor megkérdeztem, hogy látta-e, csak megrázta a fejét, bár említette, hogy ismeri, olvasott róla, de nem igazán volt ideje tv-t nézni az utóbbi időben. Érthető, neki ott volt a zene.

Egy picit segített ez a hangulat a gyomromban levő feszültségen, de ugyanakkor nem tudtam kiverni a fejemből, amiket mondott. Biztos észrevette rajtam, mert valahol a rész közepénél megfogta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat és a hüvelykujjával kezdett kis köröket rajzolni a kézfejemre. Nem nézett rám, nem kérdezett, csak így kedveskedett.

Az első rész után megkérdeztem, akar-e még maradni, vagy inkább hazamenne lefeküdni, elvégre elmúlt este 7 óra, neki hosszú nap volt, de azt mondta, hogy ha nem zavar, akkor még maradna velem egy kicsit.

Bólintottam. Jól esett a társasága, főleg, hogy kicsit elveszettnek éreztem még magam az épületben, városban, országban. Aztán a második részt egy harmadik követte. Felváltva tettünk megjegyzéseket a résszel és cselekményekkel kapcsolatban, néha felkuncogtam azon, amit mond, láttam a szemem sarkából, hogy halványan mosolyog.

Fogalmam sincs mennyi volt az idő, mikor a telefon elkezdett rezegni mellettem. Lenyúltam érte és elmosolyodtam, mikor megláttam rajta Ella nevét. De a következő pillanatban le is olvadt az arcomról a mosoly, mikor jobban megfigyeltem, hogy videóhívást akar. Rá pillantottam Yoongira, aki kérdőn nézett rám, hogy mi a baj. Mikor megértette, csak megvonta a vállát.

- Vedd fel nyugodtan.

- De ez videóhívás – motyogtam, - ha kinyomom, tuti megöl.

- Akkor inkább vedd fel – bújt meg egy mosoly a szája szélén.

Bólintottam és felvettem a hívást és egy szélesen vigyorgó Ella nézett rám. Nem tudom én milyen arcot vághattam.

- Szia Roo!

- Szia Ella! – mosolyogtam rá, nagyon reméltem, hogy Yoongi nem látszik mellettem.

- Nem zavarok? Mi újság? – kérdezte csicseregve.

- Minden rendben, kicsit hosszú nap volt, és te sose zavarsz – nyújtottam rá a nyelvem, és szemem sarkából láttam Yoongit, ahogy inkább engem figyel a sorozat helyett. Direkt nem állítottam le.

- Na mert? Baj van a fiúkkal? Imádom őket, de szólj és odamegyek kiosztani őket – vigyorgott Ella.

Felnevettem.

- Nem, velük nincs baj, rendesek mindannyian, már amennyit találkoztam velük – ahogy ezt kimondtam Yoongi kérdőn rám nézett, én meg elhúztam a számat egy kicsi grimaszba.