Miles away - Still there

27. f e j e z e t

- Jó reggelt – motyogtam miközben körbe pillantottam, van-e valaki a folyosón.

Nem láttam sehol senkit, és kezdtem azon aggódni, hogy nem is lakik azon az emeleten más rajtam kívül, mert bár ez a második reggelem itt, de eddig egy lelket se láttam.

- Bemehetek?

Visszapillantottam Taehyung-ra, aki felvont szemöldökkel várt. Volt ott a szája sarkán egy apró, halvány mosoly, mintha viccesnek tartotta volna a reakciómat. Mondjuk az, ahogy köszöntöttem biztos szórakoztató volt.

- Bocsánat, persze – mondtam halkan, és kinyitottam neki az ajtót, - azt hittem megint Jungkook az, tegnap reggel ő is folyamatosan nyomta a csengőt.

- Igen, tudom, ő mondta, hogy így biztos ki fogod nyitni az ajtót.

Eltátottam a számat és rá meredtem. Szóval ezért nyomta úgy, mint egy eszetlen. Hihetetlen. A fejemet csóválva a konyhába mentem és tettem fel a forralóba vizet teának.

- Miért jöttél Taehyung? – kérdeztem, miután visszafordultam felé, ő leült az étkezőben egy székre és onnan figyelt. Megvonta a vállát.

- Szólíts Tae-nek. Jungkook mondta, hogy nézzek rád, ha unatkozok.

- Köszönöm. Nektek nem próbátok van most? Tegnap ezt mondta Yoongi – vontam össze a szemöldököm.

- Próbánk? – billentette oldalra a fejét Tae és halványan mosolygott.

Értetlenül összevontam a szemöldökömet, közben hallottam, hogy forr a víz mögöttem, így a már kikészített két bögre teafűre öntöttem a vizet.

- Igen, próba. Rosszul tudom?

- Ezt mondta Yoongi? Hmmm – motyogta Tae, közben egy bögrét letettem elé, én meg leültem vele szembe a másik bögrémmel. Kérdőn nézett a bögrére és rám, de én csak megvontam a vállam. Megfogta és a teafüvet a madzagnál fogva forgatni kezdte a bögrében.

- Jó, kivele, mi van? – kérdeztem picit morcosan. Picit megböktem az asztal alatt a lábammal, felnézett rám.

- Semmi, ennyire megbízol Yoongiban?

- Mi okom kételkedni abban, amit mond? Nincs próbátok? – ismételtem meg a kérdésemet.

Tae csak pislogott rám, óvatosan belekortyolt a teába, aztán megint rám nézett. Kezdett idegesíteni, kerülgette a témát, vagy engem akart direkt idegesíteni, erre még nem jöttem rá.

- Nem aggódsz, hogy más lányokkal találkozik?

- Most arra vagy kíváncsi féltékeny vagyok-e? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Igazából igen – válaszolta egyszerűen.

- Mi? Nem vagyok az. Tae, ne idegesíts, mit akarsz? Nyögd már ki! - Elhúztam a számat, a számhoz emeltem a bögrémet, imádtam a menta tea illatát, belekortyoltam és a bögre széle felett néztem vissza Tae-re. Ő pedig lágyan mosolygott rám.

- Bocsánat, csak kíváncsi voltam valamire.

- Mégis mire? – kérdeztem gyanakodva. Tae megrázta a fejét, nem akarta elmondani, én meg inkább ráhagytam, megvontam picit a vállam.

- Tényleg próbánk van, de fáj a torkom, így azt mondta a producer, hogy hagyjam ki az éneklést ma. Jól esik a meleg tea, köszönöm – mondta mosolyogva.

- Oh, kérsz bele mézet esetleg? Az sokat segít – meg se vártam a válaszát, már fel is álltam és elkezdtem keresni a kis mézes üveget, amit láttam valahol a polcon tegnap este. Hamar meg is találtam és egy kanállal visszamentem az asztalhoz és Tae elé tettem. Mikor ránéztem szórakozottan nézett rám.