Miles away - Still there

16. fejezet

Yoongira néztem nagy szemekkel, ő pedig gyengéden rám mosolygott.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem.

- Mondtam, hogy meg foglak látogatni. Jóvá teszem a múltat – mosolygott.

Szóhoz se jutottam, eltátottam a számat, utána becsuktam. Ahogy nézett rám, éreztem, hogy kezdek zavarba jönni, de nem akartam megszakítani a szemkontaktust. Szélesebb lett a mosolya, és éreztem, hogy egyre pirosabb az arcom.

- Nem gondoltam, hogy komolyan mondod, nem kellett volna – motyogtam, és félre kaptam a tekintetemet. Nem hiszem el, hogy tényleg zavarba jöttem ennyitől. Bár mit is vártam, hiszem Bécs óta nem találkoztunk személyesen, telefonon is csak párszor beszéltünk, azóta meg írunk csak egymásnak.

- Meg akartalak lepni – tette hozzá szórakozottan, és ahogy visszanéztem az arcára, láttam, hogy tetőtől talpig végigmér és egy furcsa mosoly játszott a szája szélén, - ha tudom ilyen csinos vagy, hamarabb jövök.

Még nagyobbak lehettek a szemeim, mert ahogy Yoongi megint a szemeimbe nézett, felvonta a szemöldökét. Láttam, hogy elfolyt egy nevetést.

- Te most cukkolsz engem? – lenéztem magamra, fekete pamut harisnyát vettem fel platform csizmával (hogy kicsit segítsek alacsony termetemen), egy kockás szoknyával és kötött garbós pulóverrel. Szerintem nem néztem ki rosszul.

- Nem, komolyan, tényleg jól áll. Csak nem ilyennek emlékeztem rád – mondta szórakozottan, én pedig eltátottam a számat. Persze, hogy nem ilyennek emlékezett rám, télen találkoztunk, rajtam meg egy hatalmas télikabát volt.

- Szóval hogy is kerültél ide? – kérdeztem gyorsan témát váltva, közben kicsit megcsóváltam a fejem.

Kicsit oldalra billentette a fejét. Imádtam, ahogy rám nézett, kedvesen, melegen.

- Londonba lesz majd egy közös munkám egy zenei producerrel, de gondoltam hamarabb jövök és veled töltök pár napot, már ha nem bánod – tette hozzá a végén, mikor látta, hogy felvontam a szemöldökömet.

- A fiúk mit szóltak hozzá? – kérdeztem.

- Ők nem tudják, hogy ide is jöttem – kicsit elhúzta a száját és megvakarta a tarkóját, - nem említettem, hogy lesz egy kis kitérőm is.

- Oh – leheltem, szóval titokban jött ide, első gondolatom egyből az volt, hogy remélem nem lesz belőle baja.

- Baj? – kérdezte, mikor nem reagáltam, én pedig hevesen megráztam a fejem.

- Örülök, hogy eljöttél, de megleptél. Szólhattál volna – tettem hozzá, picit összehúztam a szemem és lebiggyesztettem az ajkaimat.

Már éppen folytatni akartam, mikor Veronica hangjára lettem figyelmes. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy őt ott hagytam az épület bejáratában. Felé fordultam, és láttam, hogy nagyon kíváncsian nézeget minket.

- Hozzak neked is kávét? – kérdezte, de láttam, hogy tekintetével Yoongit méregeti.

- Nem kell, köszönöm. Szerintem beülünk valahova – rápillantottam Yoongira, - kérsz egy kávét esetleg? Én éppen oda indultam.

- Az nem lenne rossz – bólintott. Én elindultam Veronica felé, Yoongi pedig követett. Mikor odaértem kolléganőmhöz, a kíváncsiság teljesen kiült az arcára. Megforgattam a szemeimet, amit látott és magában nevetett.

- Mi is megyünk, beülünk meginni valamit. Szólok a főnöknek, hogy fél órára kilépnék – tettem hozzá és már nyúltam a telefonomért, de Ver csak legyintett.