Detroit: Szemtanú I.

2. TÜRELMETLEN

"Detektív Dahlia Myers, most nincs itt az ideje, hogy zaklatottnak érezd magad. A nyomozásra kell fókuszálnod, ugyanis jelentést kell tennem. Neked is tudod kéne, milyen fontos megállítani a vörös jeget." Trucynak nem volt ideje arra, hogy szépen kivárja, míg Detektív Dahlia Myers úgy érezte, hogy újra működőképes. Teljesítenie kellett a küldetését, és semmi nem állhatott az android és a feladata közé.

Dahlia ⤵️⤵️⤵️

"Képzeld, pontosan tudom, hogy mennyire fontos, ne aggódj. És hívj csak Dahlianak — a kis processzorodnak még a végén baja lesz megkülönböztetni a férjemtől, ha mindketten jelen vagyunk." Trucy figyelte, ahogy Detektív Dahlia — az új parancsnak megfelelően — barna szemei dühvel telve néztek rá, arcáról a szomorúságot keserű harag cserélte le, hangja csöpögött a méregtől. Ezek alapján biztonságosan fel lehetett tételezni, hogy valami, amit az android mondott egy sérülékeny pontra tapintott, de mivel ez sikeresen kirántotta az előző állapotából, Trucy elégedett volt. 

"Örülök, hogy érted, Detektív. És nyugodj meg, a processzorom egyike a legfejlettebb típusnak, így egy ennyire szimpla funkció, mint másik nevet regisztrálni nem okoz semmilyen nehézséget." Az android direkt olyan módot választott a válaszolásra, aminek csökkentenie kellett volna a detektív feszültségét. Azonban a nő csak megforgatta a szemét és vett egy jó nagy levegőt vett. Három másodpercig bent tartotta, majd lassan, fokozatosan engedte ki. 

"Bocsi a kitörésért. Ez csak... egy kicsit érzékeny téma. Esetleg tudnál következő alkalommal picit toleránsabb lenni?" Detektív Dahlia lesütött szemekkel kért bocsánatot Trucytól, aki összevont szemöldökkel hallgatta a gesztust. 

"Nem kell bocsánatot kérned, Detektív, hiszen csak egy gép vagyok. Azonban nem ígérhetek meg semmi ilyet, mivel azt tettem, amit kellett ahhoz, hogy ismét alkalmas legyél a nyomozásra, és ha meg kell ismételnem, meg is fogom." Ahogy Trucy megmagyarázta a szituációt, furcsa hangzású kuncogás hagyta el Detektív Myers ajkait. Halk volt és mély, majdnem horkantásra hasonlított. Az android oldalra billentette a fejét, ugyanis Szociális Programja szerint semmi nem volt körülöttük vagy hangzott el, amin lehetett volna nevetni. 

"Ja, ja. Fogadok ők sem kértek bocsánatot, amikor rákényszerítették azokat az androidokat, hogy csinálják akármit is gondolt ki a mocskos fantáziájuk, hm?" A nő barna szemei ismét Trucy arcát vizsgálták, a szánalom, harag és utálat egyvelege kavargott bennük. Trucy még sosem látott ilyen nyers érzelmeket élőben, egyedül adatbázisa készítette fel a helyzet kezelésére. "Mindig is utáltam azokat, akik gyilkosok voltak. De— ez a Carlos Ortiz, ő megérdemelte. Mindet."

"Mire gondolsz, Detektív?" Trucy komolyan nem értette. Ahogy a nő gondolkodott — logikátlan, irracionális volt. Mégis miért érdemelné meg bárki is, hogy megöljék? De talán a legfontosabb, miért gondolta volna így egy detektív?

"Ez az ember, mérget veszek rá, hogy törzsvendég volt ebben az 'Eden Club'-ban. Fel tudod fogni? Egy szaros törzsvendég, egy olyan szex kulbban, ami népszerűsíti az android szexet — saját magukat, más szóval. Mi másért lett volna róla egy magazinja? ...komolyan, mégis mennyire elcseszett lett ez a világ! Inkább androidokat bántalmazunk, mert egy ember felszólal ellene? Mert egy androiddal csinálni nem illegális, neki nem fáj? Próbáltam nem tudomásul venni, hogy ezek annyira nem is rosszak, de— de nem tudom ezt hinni, már nem."

Detectív Dahlia Myers ismét nagy levegőt vett abból a célból, hogy lenyugtassa magát, ezúttal is sikeresen. Dühének ismét nyoma veszett, ezúttal azonban tömény undort hagyott hátra. Trucy akármennyire is akarta neki mondani, hogy ez mind rendben volt, hiszen androidok nem tudtak érezni, sem gondolkozni, nem úgy mint a nő, hogy az egyedüli amire képesek voltak az az engedelmeskedés volt, valami megakadályozta abban, hogy a szavak elhagyják a száját. A GK700 lehunyta szemét, megengedve processzorának, hogy legalább a vizuális adatokat ne kelljen feldolgoznia. Abban biztos volt, hogy anyagpocsékolás volt az egész szex androidos luxus. Azonban Trucy nem tudott semmit sem tenni  — semmit sem gondolni —, nem volt megengedve. Ahogy hang receptorjai átváltották a környezete zaját kódok soraivá, furcsán könnyűnek érezte a keresést Szociális Kapcsolatok programjában valami után, ami végre rá tudta volna venni a detektívet, hogy visszamenjen a házba. Azonban minden amit talált csak átlagos szövegek voltak, egészen addig, amíg valami a helyére nem esett. De úgy, hogy Trucy szemei felpattantak, azonnal lehívott minden elérhető információt erről az Eden Club-ról. Az esélye 88% volt.