Detroit: Szemtanú I.

4. LÉPJ KÖZBE

Fegyver és szabad kéz nélkül a deviáns csak a feje szétroncsolásához folyamodhatott. De az emberek a megfigyelő szobában ezt nem engedték volna, ezért bejöttek volna, és Connor 92% eséllyel közbelépett volna. Az egyik ember megpróbálná elvinni a deviánsot az asztaltól, de ahhoz ki kellett volna szabadítani a hibás HK400 kezeit, és egy fegyverrel a közelében lelőtte volna önmagát... és Connort is.

Trucy azonnal megfogta az RK800 vállát, így elnyerve annak figyelmét. A női modell egy teljes másodpercig csak bámult azokba a sötétbarna szemekbe, majd alig észrevehetően megrázta a fejét. Ügyelt rá, hogy csak a másik prototípus volt az egyetlen, aki képes volt észre venni. Connor összevonta szemöldökét a mozdulat láttán és visszafordult a HK400 felé, egyik karja sem mozdult. Trucy levette kezét a férfi modell válláról és visszatért előző testtartásába, ugyanis azt hitte, Connor megértette az üzenetét. De aztán mindennemű figyelmeztetés nélkül az RK800 jobb keze előre mozdult rendkívüli gyorsasággal, és—

"28 késszúrás! Nem akartál neki hagyni semmi esélyt, igaz? Haragot éreztél? Gyűlöletet?" Connor jó erősen levágta az ügyiratot az asztalra, amitől összerezzent a hibás android. Az RK800 felállt a székről, és lassan a már  remegő deviáns felé közeledett.

Stressz Szint: 57%

"Vérzett, kegyelmedért könyörgött, de te megszúrtad. Újra és újra és újra!.." Connor közelebb hajolt a deviánshoz, arca valóban Amandaéra hasonlított: megfagyasztotta a düh. A férfi modell mindegy egyes szavára hangsúlyt fektetett, és még fizikai nyomást is alkalmazott a hibás HK400-on.

Stressz Szint: 67%

"Kérlek— kérlek hagyj békén." A deviáns LED-je vörösre változott ahogy elrebegte kérését, teste remegett az RK800 által keltett nyomástól. Egy pillanatra felnézett kezéről Trucyra, hogy tőle kérjen segítséget, de a GK700 arcán uralkodó abszolút nyugalom amivel a női modell figyelte az eseményeket lehet, hogy egyenlően gyötrelmes lehetett, mint Connor szavai— ugyanis visszanézett a kezére, fejét kicsit elfordította Trucytól és semmi hang nem hagyta el a száját.

"Tudom, hogy te ölted meg! Miért nem mondod ki te?" Connor folytatta az agresszív nyomásgyakorlást, kifejezetten jól utánozta a mérges embereket. Hangját felemelte, és szinte csak úgy csöpögött azzal a dühös indulattal.

Stressz Szint: 77%

"Könyörgöm, könyörgöm hagyd abba.!" A HK400 már kezdett kétségbeesett lenni, stressz szintje az optimális fölé nőtt. Trucy kissé összeráncolta homlokát és Connorra fordította figyelmét, aki ott állt a deviáns mellett és valószínűleg komplex számításokat végzett, hogy mi lehetett a legjobb mozdulata. A prototípus egy pillanatig csak bámult a hibás androidra, majd óvatosan felemelte a kezét és meghátrált a deviánstól.

"Rendben, rendben. Minden rendben lesz." Trucy megkönnyebbülten nézte ahogy Connor visszasétált a székére, csak természetes volt, hogy a férfi modell is rájött, hogy a stressz szint optimális fölött volt — elvégre a legmodernebb prototípus volt, a legjobbak legjobbika. A deviáns is megkönnyebbülten nézte az RK800-at a széken, csak akkor ment vissza nézni a kezét, mikor Connor már egy másodperce vele szemben volt.

Stressz Szint: 72%

"Megértem, hogy hogyan éreztél. Felülkerekedett rajtad a harag és frusztráció. Senki sem hibáztathat azért, ami történt." Vagy.. talán nem volt a legjobbak legjobbika. Trucynak nehezére esett nem jelezni, hogy nem tetszett neki ahogyan Connor megértően próbált viselkedni. Még a HK400 is szkeptikusan pillantott föl, egyáltalán nem vette be amit a férfi prototípus mondott. Ami érthető volt, hiszen az RK800 kevesebb, mint egy perce pontosan arra követelt választ, amit most tényként mondott ki.