Detroit: Szemtanú I.

5. Várakozás (1)

Larry
[SEMLEGES]

Dahlia
[SEMLEGES]

Egy különösen nyugodt reggel volt. Alig voltak felhők, amik blokkolni tudták volna a harmatgyenge napfényt, az ég szürkéskékben pompázott — a tél állandó színében —, és csak egy kicsit volt fagyos a levegő. Röviden olyan nap volt, amit egész kellemes téli napként lehetett elkönyvelni, azonban ugyanezt nem lehetett elmondani a DPD falain belül zajló életről. Maga volt a káosz, a kanapékon és székeken várakozó emberek konstans beszélgetése és a bekapcsolt és elég hangos TV a szokásos elviselhetetlen hangzavart keltette.

Mindez új volt Trucynak. Természetesen tudta, hogy papíron mit jelentett a tömeg és a zaj, de megtapasztalni mindig más volt — és az android elég negatívnak találta. Csak találgatni tudott, partnerei hogyan élték túl ezt a ricsajt, az ajtók mögött, miközben digitális papírmukára voltak kötelezve. De elég ebből, a GK700 okkal volt itt. Úgyhogy abbahagyta a bámészkodást, és odasétált az udvariasan mosolygó recepciós androidhoz.

"Detektív Dahliat és Detektív Myers szeretném látni." Trucy türelmesen várta, hogy a másik android leellenőrizze amit mondott, majd mikor befejezte egy újabb mosollyal jelezte, hogy nyugodtan áthaladthatott a kis ajtón ami felé mutatott kezével.

A GK700 nem is húzta az időt, ügyet sem vetve az olyan pitiáner dolgokra — mint a várakozó emberek ment — sétált át a DPD beslő részébe. A kis kapun túl már sokkal kevésbé volt kaotikus minden, egyedül rendőrök voltak vagy az asztaluknál, vagy a büfénél. A nagy terem közepétől kicsit hátra egy nagy üveg kocka állt, amiben valószínűleg a kapitány dolgozott. A női modell megállt egy pillanatra, hogy kiszúrja partnereit a nagy helyiségben.

"Trucy? Te meg mit csinálsz itt?" Az android kellemes meglepetésére maga Detektív Myers beszélt mellette. Most zöld inget és világoskék farmert hordott, valamint lecserélte a vékony dzsekijét — Trucy biztos volt benne, hogy a változáshoz feleségének sok köze volt.

"Éppen téged és a feleségedet kerestelek, az üggyel kapcsolatban. Tegnap megtörtént Ortiz androidjának kihallgatása." Detektív Myers szemei kikerekedtek és súlypontját bal lábára helyezte át. Óvatosan nézett körbe, mielőtt odahajolt volna az androidhoz.

"Tessék?! De Miller tiszt— oh, az a ravasz róka! Mérget vennék rá hogy tudta, el akartam volna jönni. Hogy enné meg a fene azt a jóakaratát." Összevont szemöldökkel nézett Miller tiszt asztala felé, lebiggyesztett ajkai játékos sértettséget sugároztak. Persze a férfi nem vette észre a detektívet, mivel teljesen az előtte lévő képernyőre koncentrált.

"Még küldtem is neked és Detektív Dahlianak egy üzenetet. Nem kaptátok meg?" Trucy oldalra billentette a fejét. Az üzenete bármiféle akadály nélkül elérte a házaspárt, úgyhogy a kérdés csak annyi volt, hogy miért nem tudtak az ügyük előrehaladásáról.

"A francba! Még szép hogy lenémított mindent. Legyen egy nyugodt éjszakánk. Holnap jobban fogunk így teljesíteni, mondta. Mármint egész jó volt, úgyhogy... eh, mindegy. A partnerem a kriminalisztikásokkal van. Tudod, analizálás meg a szokásos. Eltarthat egy darabig, amíg előkerül, úgyhogy menj, foglald el magad — engem hív a papírmunka." Detektív Myers barátian megveregette Trucy vállát, majd megfordult és elindult az asztala felé, ki az android rálátásából.

ÚJ FELADAT:
   - várj Detektív Dahliara

Trucy félrelépett a kis kapu mellé, és nekiállt várni. Teljes nyugalom volt, a kinti káoszt leszámítva. Annyira nyugodt volt minden, hogy semmi sem történt. A GK700 körbenézett — Detektív Dahlia még mindig sehol sem volt. Ez nem számított, ugyanis Trucy egy türelmes android volt. Játszi könnyedséggel tudott ebben a tökéletesen rendes, nyugodt környezetben várni.... mégis kivel szórakozott, ez unalmas volt. Annyira, de annyira unalmas.

ÚJ FELADAT:
   - nézz körbe

Trucy ajkainak széle felfelé görbült elégedettségében. Ez már sokkal jobb volt. Egyből ismét lescannelte a hatalmas belteret, de ezúttal olyan helyeket keresett, amelyeket érdemes lehetett volna megnézni — elég sikeresen.

[∆] DETECTIVE MYERS ASZTALA (1)