Detroit: Szemtanú I.

5. BÜFÉ (1)

Trucy egy barna hajú alakot fedezett föl hátulról, sötétkék farmerben és sötétszürke kabátban, amin a neonkék karszalag és a hasonló árnyalatú háromszög világított a büfé előtt. A GK700 azon nyomban odasétált az androidhoz, hiszen az Connor volt. A másik prototípus a DPD belső részébe vezető ajtót figyelte, karjait a háta mögött összefogva - várakozott.

"Helló, Connor." A női modell köszöntötte az RK800-at, aki meglepett arckifejezéssel az arcán fordult meg. Még egyszer visszapillantott az ajtóra, de mivel valószínűleg nem látta azt, amit szeretett volna, teljes figyelmével Trucy felé fordult.

"Látom, időben megjavítottak. Mit csinálsz itt?" Miközben Connor feltette a kérdését, benyúlt a zsebébe és előhúzta az érméjét, amivel azonnal a legkülönbözőbb műveleteket hajtotta végre.

"Detektív Dahliara várok. A kriminalisztikásokkal van, ugyanis a vörös jeget további teszteknek vetették alá. Még nem láttam Anderson hadnagyot, ha rá várnál." Trucy utolsó mondanivalójánál Connor összevonta szemöldökét és lebiggyesztette ajkait. Egészen.. jól állt neki ez a kifejezése a nemtetszésének, egyáltalán nem nézett ki rajta idegenül.

"Sejtettem. Átscanneltem az asztalát, felfedeztem az épület belsejét, még el is olvastam egy újságot. Az egyetlen hely, ahol még nem jártam, az ez a büfé. Csak úgy tűnik, Detektív Reed is bent van.." Az RK800 elhalkult miközben balra nézett, a női android követte tekintetét és az ajkai széle ismét összerándultak. Szerencsére sem Connor, sem pedig a büfében tartózkodó két ember nem vette észre az apró mozdulatot.

"Értem. Mindegy is, hiszen ő nem része a küldetésünknek." Trucy a programozott magabiztosságával válaszolt, azonban már nem állt szándékában betenni a lábát a helyiségbe. Az esti jelenet önkéntelenül is újrajátszotta magát a processzorában, elég hangosan ahhoz, hogy nyugtalanná tegye a GK700-at, de annyira nem, hogy elvonja a figyelmét Connor pillantásától. Kicsit tanácstalan és kicsit gyanakvó, úgy fürkészte a női modellt, mintha nem értett volna valamit.

"Trucy, lehetne egy kérdésem? Este miért-" Az RK800 kérdését egy durva hang szakította félbe, ami csakis egy forrástól származhatott: Detektív Reedtől. Úgy tűnt, végre észrevette a két androidot.

"Bassza meg, nézz csak rájuk... Kedves barátaink, a konzerv detektívek visszatértek! Gratula a múlt éj miatt, nagyon lenyűgöző volt!" A detektív az egyik kör alapú, magas fehér asztalnál állt, egy nővel az oldalán: Chen tiszt volt a neve. Előttük egy tányérnyi csokoládé tetejű fánk állt, valamint egy pohár instant kávé. Detektív Reed gunyoros hangnemben beszélt az androidokhoz, és a nőhöz intézett többesszámot leszámítva úgy tett, mintha Trucy ott sem lett volna.

"Sosem láttam olyan androidot, mint te... Melyik modell vagy?" Mivel Connor ignorálta a megfigyelést, a detektív odasétált a két androidhoz. Éppen hogy egy undorodott pillantással megszánta a GK70-at, miután visszafordította figyelmét a érfi modellre. Micsoda egy haszontalan kérdés... de Trucy megtartotta magának a saját megfigyelését, mivel nem neki szólt a kérdés.

"Baromarc, hozzád beszélek! Hé, hozz nekem egy kávét, seggfej. Mozogj már!" Detektív Reed felemelte a hangját, de Connor csak egy fontolgató pillantással méltányolta, mintha gondolkodott volna rajta, hogy engedelmeskedjen-e a parancsnak.

"Sajnálom, de csakis Anderson hadnagytól fogadok el parancsokat." Az android külön hangsúlyt fektetett a férfi nevére, és ez láthatóan nem tetszett a detektívnek, mert összevonta szemöldökét és összepréselte ajkait frusztráltságában. Trucynak alig sikerült visszatartania egy vigyort, mikor meghallotta mit válaszolt az RK800 - hiszen amit mondott az teljes hazugság volt. Az egyetlen parancs, aminek Connor engedelmeskedett, az az volt, ami Cyberlife-tól jött.