Detroit: Szemtanú I.

4. ÁLLÍTSD MEG CONNORT

Fegyver és szabad kéz nélkül a deviáns csak a feje szétroncsolásához folyamodhatott. De az emberek a megfigyelő szobában ezt nem engedték volna, ezért bejöttek volna, és Connor 92% eséllyel közbelépett volna. Az egyik ember megpróbálná elvinni a deviánsot az asztaltól, de ahhoz ki kellett volna szabadítani a hibás HK400 kezeit, és egy fegyverrel a közelében lelőtte volna önmagát... és Connort is.

"Hé— hova mész?" A hadnagy hátra fordulva kérdezte, ugyanis nem értette, Trucy miért volt a megfigyelő szoba bejárati ajtaja előtt. De az androidnak nem volt ideje válaszolni, neki most azonnal a másik helyiségben kellett lennie. Úgyhogy rányomta tenyerét a zár képernyőjére, azonban egy kéz megragadta a vállát. Ha nem tartozott volna az a kéz egy emberhez, akkor a GK700 abban a pillanatban áthajította volna tulajdonosát a vállán, egyenesen bele az ajtóba, de mivel ez egy ember keze volt, nem tehette. Nem akadályozta a küldetését olyan szinten, mivel Connor a beavatkozása nélkül is megszerezte volna a vallomást. Tehát csak ökölbe szorította a kezét, és szitkozódott a tulajdonosra, hogy most mi érte a RK800-at, hogy nem tudott szólni.

"Kérdeztünk valamit, seggfej! Jobb, ha válaszolsz. És nézz rám, amikor hozzád beszélek!" Trucy lassan fordította oldalra a fejét, ahol egy mérges Detektív Reedet talált. Válaszokat akart, úgyhogy meg is kapta volna, ha egy férfi hang meg nem szakította volna a jelenetet.

"28 késszúrás! Nem akartál neki hagyni semmi esélyt, igaz? Haragot éreztél? Gyűlöletet?" Trucy meglepetten nézett oda az egy irányú tükörhöz, pont időben, hogy elcsípje hogyan rezzent meg a deviáns Connor hirtelen kitörésén. Mégis hogyan... A GK700 megigazította kabátját, egyáltalán nem értette. Majd.. megkérdezi Amandatól. A férfi modell lassan közeledett a már remegő HK400 felé, mint egy vadász, akinek zsebében volt prédája. Trucy éppen lesöpörte volna a detektív kezét a vállál, de a férfi magától leszedte neki. Kedvetlenül sétált vissza falhoz, aminek eddig dőlt, arcán egy fintorral figyelte Connort.

Stressz Szint: 57%

"Vérzett, a kegyelmedért könyörgött, de te megszúrtad. Újra és újra és újra!.." Connor közelebb hajolt a deviánshoz, arca valóban Amandaéra hasonlított: megfagyasztotta a düh. A férfi modell mindegy egyes szavára hangsúlyt fektetett, és még fizikai nyomást is alkalmazott a hibás HK400-on.

Stressz Szint: 67%

"Kérlek— kérlek hagyj békén." A deviáns LED-je vörösre változott ahogy elrebegte kérését, teste remegett az RK800 által keltett nyomástól. De üres könyörgés soha sem hatotta meg egy android szívét — hiszen nekik nem is volt szívük.

"Tudom, hogy te ölted meg! Miért nem mondod ki te?" Connor folytatta az agresszív nyomásgyakorlást, kifejezetten jól utánozta a mérges embereket. Hangját felemelte, és szinte csak úgy csöpögött azzal a dühös indulattal.

"Jesszus, nyomást gyakorolni azt tud..."  Még Anderson hadnagy is kommentált azon, hogy mennyire agresszív volt a prototípus, és ő most — szerencsére — a professzionális énjét mutatta. 

Stressz Szint: 77%

"Könyörgöm, könyörgöm hagyd abba.!" A HK400 már kezdett kétségbeesett lenni, stressz szintje az optimális fölé nőtt. Trucy kissé összeráncolta homlokát és Connorra fordította figyelmét, aki ott állt a deviáns mellett és valószínűleg komplex számításokat végzett, hogy mi lehetett a legjobb mozdulata. A prototípus egy pillanatig csak bámult a hibás androidra, majd óvatosan felemelte a kezét és meghátrált a deviánstól.

"Rendben, rendben. Minden rendben lesz." Trucy megkönnyebbülten nézte ahogy Connor visszasétált a székére, csak természetes volt, hogy a férfi modell is rájött, hogy a stressz szint optimális fölött volt — elvégre a legmodernebb prototípus volt, a legjobbak legjobbika. A deviáns is megkönnyebbülten nézte az RK800-at a széken, csak akkor ment vissza nézni a kezét, mikor Connor már egy másodperce vele szemben volt.