Detroit: Szemtanú I.

5. DETEKTÍV DAHLIA ASZTALA

Trucy úgy döntött, hogy következőnek Detektív Dahlia asztalát nézi meg. Meglepte, hogy messze nem ott volt, ahol a férje asztala — a másik oszlopban volt, a legmesszebbi az üveg kockától. A nő nem volt itt, mint ahogy az várható volt, de a holmiai igen. Asztala olyan volt, mint egy tükör a személyiségének, több szempontból is: egy parafa táblát akasztott a falra, ami teljesen le volt fedve különböző cetlikkel, amiken nagy sietségben írt ötletek vártak további figyelemre. Elég rendetlen volt, de miután a GK700 pár másodpercig analizált némi 'kaotikus rendet' vélt felfedezni a hektikus írások között.

Az android figyelme ezután magára az asztalra irányult. Ezen is állt egy pohár, de ennek tartalma csokoládé szirupos latte volt, és a tápanyagdús szendvics helyett kakaós tésztájú csokoládés kekszek voltak a tányéron. Úgy tűnt, a detektív szerette a csokoládét.. rendkívül hasznos tudni. Bár a mondás úgy szólt, hogy a férfiak szívéhez vezetett az út gyomrukon keresztül, Trucy tudta, hogy ez minden egyes emberre igaz volt. Ugyanis testük bizonyos hormonokat termelt, mikor kedvenc ételüket fogyasztották, ami boldoggá tette őket. És a boldogság olyan volt, mint az addiktív drog, az emberek úgy ragaszkodtak hozzá, mint egy függő.

A következő, amire felfigyelt Trucy, az a kikapcsolt képernyő jobb alsó sarkába felragasztott firkantás volt valakiről. Mellé az volt írva kék tintával, 'ne felejtsd'. A kézírás nagyon különbözött a parafa táblára ragasztottakétól, azokat szenvedéllyel, a pillanat hevében írták, a vonalak erősen felfelé görbültek. De ezt egyetlen egyenes vonalban írták csupa nagybetűvel, és sokkal nagyobb erővel — mintha az írója dühös lett volna.

Ezeken kívül csak egy kis lila orchidea dekorálta Detektív Dahlia asztalát, ami figyelemre méltó volt. És a partnere még mindig nem szabadult ki a kriminalisztikásoktól.. Mindegy volt, hiszen még mindig volt egy hely, amit Trucy meg akart nézni.

[∆] BÜFÉ