Detroit: Szemtanú I.

3. (AKCIÓ) HANGRECEPTOROKAT DEAKTIVÁLNI

DEAKTIVÁLOD HANGRECEPTOROKAT?
  - IGEN

Az utolsó dolog, amit Trucy halott, az a lekapcsolás puha kattanása. Az android sikeresen kizárta az RK800 próbálkozását az idegesítésére, szó szerint. Egy mosoly véste be magát ajkai szélére, ha Connor pimasz volt, Trucy is. Most, hogy a 'klank' már nem tudta többé megzavarni a női modell gondolatait, végre élvezni tudta a csöndet. Azonban hirtelen egy erős húzást érzett, és szeme elkezdet glitchelni—

Amikor kinyitotta a szemét a zen kert látvámya köszöntötte. Miért volt itt? Trucy körbenézett, azt mondani, hogy nem értette a helyzetet az nem volt kifejezés. Nem kellett jelentenie Amandanak, de talán az android rendszere nem értesítette — egy valószerűtlen szituáció, de mindazonáltal lehetséges —, úgyhogy láthatóvá tette a listát HUD-jában.

FEALADT:
  - jelents Amandanak

Szóval volt egy frissülés. Még mindig bosszantotta Trucyt, hogy nem értesítette a rendszere, de csak ön-tesztelni és jelenteni tudta a nőnek.  Az android odanézett az esernyő-szerű szoborra középen, ahol általában volt: mint most. Mindig a rózsáit gondozta. Trucy nem hezitált — gondolta elég ideig váratta — és odasétált az egyik hídon át a szigetre.

"Helló, Amanda." A GK700 szokásos professzionalizmussal köszönt a nőnek, azonban észre vett valamit. Ahogyan szorosan összepréselte ajkait, összeszorította állkapcsát és teste megfeszült — valami nem volt rendben.

"Oh, Trucy." Amikor Amanda megfordult, hogy ránézhessen az androidra és köszöntse, hangjában volt egy kis bosszúság bujkált, valamint sötétbarna szemei még a szokásosnál is hidegebbek voltak.

"Elnézést kérek, hogy nem jelentettem korábban. A rendszerem nem értesített, hogy—" A női modell éppen elkezdte volna magyarázni a helyzetet, mikor Amanda ellépett a rózsáitól, és ez Trucyba zárta minden hangját. Inkább csak figyelte, ahogy lassan közeledett felé, majd megállt pontosan előtte. A nő most megint a fekete ruháját hordta, de ezúttal egy napernyőt is társított kinézetéhez.

"Nem, nem kell bocsánatot kérned, ez egy hirtelen jött találkozó volt. Connor már jelentett az első esetéről, én mondani akartam valamit." Megpörgette a napernyőt a kezében miközben Trucyt vizslatta, volt valami a tekintetében, amitől megfeszült az android teste. "Valóban elégedett vagyok azzal, ahogyan véghez vitted a nyomozásod, azonban ne csinálj több olyan mutatványt."

"Mutatványt? A küldetésem az, hogy segítsek Connornak, és azt tettem, amit tennem kellett—" Trucy éppen magyarázta, hogy hogyan követte a logikát és számításait hogy arra a következtetésre jusson, miszerint az RK800-naks még mindig szüksége volt segítségre, de Amanda unott és fagyos pillantása csöndre kényszerítette.

"Nem arról van szó, Trucy." Hangneme ugyanolyan hideg volt, mint a sötétbarna szemei. Azok a szavak úgy törtek be Trucy processzorába, mint a villám. Amanda készen állt arra, hogy úgy vadássza le, mint prédát, de a GK700 nem hagyta, hogy megtörténjen — bár kicsit összezavarta amit mondott, nem volt hajlandó mutatni.

"Mire gondolsz?" Trucy egyenes arccal válaszolt, kiállva az előtte álló nő hidegségét. Próbálta nem hagyni a bizonytalanságát megjelenni a kérdésében. Egy pillanatig senki sem beszélt, míg Amanda egy perccel később meg nem törte a csendet.

"Örülnék, ha nem kapcsolnád ki a hangreceptorjaid ha Connor beszél hozzád." Nem Amanda bíráló hangneme volt a meglepetés, hanem a kontextus. Trucy soha sem gondolta volna, hogy a nő emiatt lett volna mérges. Általában semmi sem tudta ennyire felbosszantani, az android már komolyan azt gondolta, hogy sokkal... nagyobb kihívás lett volna ebből kikerülni.