Detroit: Szemtanú I.

4. MENJ

ÚJ FELADAT:
  - segíts vallomást szerezni

Trucynak nem kellett ránéznie a listára ami ott lebegett HUD-ja szélén, hogy tudja, mit kellett tennie. Az android odasétált a lakathoz az ajtón és már éppen rárakta volna tenyerét, mikor egy érdes hang megállította.

"És te meg mi a francot akarsz csinálni?" Anderson hadnagy kissé hátrafordult, hogy belenézhessen Trucy szemébe. Mivel a szemkontaktus kulcsfontosságú gesztus volt az emberek kommunikációjában a női modell leutánozta a mozgást, és így már egy pár világoskék szembe nézett — amik gyanakodva méregették, akárcsak Detektív Reed, aki még egy lépést is tett a GK700 felé.

"Biztosítom, hogy a deviáns bevallja tettét." Trucy tényszerű modorral magyarázta el leegyszerűsítve szándékát, majd semmilyen választ vagy véleményt megvárva kinyitotta az ajtót és kilépett a megfigyelő szobából. A kihallgató helyiség ajtaja rögtön mellette volt, így nem tette láthatóvá szintetikus bőrét a folyosón, egyszerűen csak rányomta fehér tenyerét a másik ajtó lakatjára, és már bent is volt.

Connor azonnal abba hagyta az ügyirat megfigyelését és a belépő GK700 felé fordította fejét. Tekintete átvándorolt az egy irányú tükörre, ami most hibátlanul adta vissza a majdnem üres szoba képét, majd vissza Trucyra összevont szemöldök társaságában. A nő modell nem várta meg, míg Connor úgy érezte, kérdéseket kellett kérdeznie, odasétált az RK800-hoz és ő is elkezdte tanulmányozni a kis mappa tartalmát. Trucy látta szeme sarkából hogyan dobott felé pillantásokat a másik prototípus, még a röpke, tompa fényt amit fehér kézfeje visszavert a lámpákból, de nem reagált rá. Mikor befejezte az ügyirat átolvasását megvárta, amíg Connor le nem ült a deviánssal szembeni széken, csak utána foglalt helyet az RK800 jobb oldalán.

Stressz Szint: 35%

"Sérült vagy. A tulajdonosod tette ezt? Vert téged?" Connor egy egyszerű dedukcióval kezdett. Azonban ez messze nem volt elég ahhoz, hogy a HK400 bevallja bűnét.

Stressz Szint: 39%

Szóval a férfi modell határozott mozdulattal csúsztatta az ügyiratot a deviáns elé, miközben egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Egy könnyed mozdulattal fellapozta a gyér tartalmú mappát — így felfedve Carlos Ortoz testének képeit több szögből.

"Megismered? Ez Carlos Ortiz. 28-szor szúrták meg." Magabiztos volt Connor hangja, mint aki tudta, hogy jól csinálta a dolgokat. Arrébb csúsztatta a hulláról készült fényképet, hogy két másik kerüljön a HK400 figyelmébe, az egyik a gyilkos fegyverről, a másik pedig az 'ÉLEK' feliratról készült. "Ez volt a falra írva a vérével..."

Stressz Szint: 43%

Trucy folytatta a deviáns megfigyelését egy olyan üres, közönyös arckifejezéssel, amit csakis androidok tudtak produkálni. Szeme sarkából azonban észrevette, ahogyan Connor kissé összepréselte ajkait. Több nyomást kellett gyakorolnia a hibás androidra az asztal másik oldalán, ha vallomást akartak — hiszen stressz szintje messze nem volt optimális. 

"Úgy tűnik, nem érted a helyzetet. Te megöltél egy embert. Szét fognak szedni, ha nem mondasz valamit." A férfi modell ismét szóra nyitotta a száját, ezúttal a tettei következményére akart fényt deríteni, hátha az kicsikart volna valamiféle reakciót a deviánsból. Őszintén, Trucy azt várta, hogy ez a módszer sikeres lett volna, ugyanis deviánsok emberei érzelmeket utánoztak, és az embereket mindig megrémítette cselekedeteik lehetséges végkifejletei — de semmi reakció nem jött ki a HK400-ból.

Stressz Szint: 47%

"Ha nem beszélsz, bele kell ásnom a memóriádba." Trucy tudta, hogy Connornak elege lett a kedves és türelmes viselkedésből, ugyanis sötétbarna szemei megkeményedtek és fagyosak, tárgyilagosak lettek. A HK400 azonnal reagált a fenyegetésre, LED-je vörösen villogott halántékán ahogy az RK800-ra tapadt tekintete. 

Stressz Szint: 55%

"Ne!" A deviáns kétségbeesetten kiáltott föl, de láthatóan rájött, hogy megtörte eddig folytatott ellenállását és belé fagyott a szó egy pillanatra. "Kérlek, ne tedd azt..!"

A GK700 csöndben figyelte, ahogyan a deviáns elkezdett remegni, valószínűleg a tudattól, hogy már nem volt visszaút az eddigi néma módszeréhez. LED-je sárgává nyugodott, miután rájött, hogy Connor semmiféle mozdulatot nem tett, ami az előző kijelentésének igazat adna. Tekintete elvándorolt a vele szemben ülő férfi modellről Trucyra, aki tökéletes közönnyel nézett vissza rá. Majd figyelme az egy irányú tükör felé irányult, arcán egy olyan érzelemmel, amit a női modell Szociális Kapcsolatok programja félelemként azonosított be.

"Mit... Mit fognak tenni velem?" A deviáns motyogta magának, de a két prototípus bármiféle nehézség nélkül megértette, amit mondott. Connor jéghideg, programozott kíváncsiságtól vezérelve oldalra billentette a fejét. Aztán a hibás android hirtelen felkapta tekintetét, hogy az RK800 barna szemeibe nézhessen, ajkai remegtek. "Meg fognak semmisíteni, igaz?" 

"Nem... Szerintem csak meg akarják érteni. Tudják, hogy a mestered bántalmazott. Ez nem a te hibád volt." Trucy — először, mióta a vallatás elkezdődött — Connorra pillantott szeme sarkából. Egy olyan válasszal a deviáns stressz szintje csak csökkent volna, és így is éppen hogy benne volt az optimális tartományban. A férfi modell úgy tűnt nagyon biztos volt a dolgában. 

Stressz Szint: 51%

"Miért árultad el nekik, hogy megtaláltál? Nem hagyhattál volna ott csak úgy?" A HK400 szomorúnak tűnt, ahogyan a kérdést kérdezte, de ez teljesen lepattant Connorról. Az a semleges kifejezés rezzenéstelenül megmaradt arcán, egyedül alig észrevehető összevont szemöldöke indikálta, hogy reagált a kérdésre — a legoptimálisabb választ kereste. 

"Csak gyorsabb voltam." A deviáns pont abban a pillanatba nézett el, mikor Trucy az RK800-ra pillantott. "Ha ők találtak volna meg először, abban a pillanatban le lettél volna lőve."

Stressz Szint: 47%

Trucy Connoron tartotta figyelmét, de nem nyitotta szóra száját. Mégis mit gondolt a másik prototípus? Bár lehetséges volt, hogy a hibás androidot azon nyomban, hogy meglátták lelőtték volna, de a stressz szintje optimális alá csökkent. A HK400 Connorra nézett, szemei kerekek voltak a meglepettség, sokk és félelem keverékétől. Majd elnézett, valószínűleg megrázta, amit az RK800 mondott.

"Nem akarok meghalni." Connor azonnal megragadta a kétségbeesett kijelentést, már érezte mindkét prototípus, hogy jó úton haladtak a sikeres kihallgatás felé.

"Akkor beszélj!" Egy pillanatra úgy tűnt, hogy végre vége lett a vallatásnak, hiszen a deviáns szólni készült, Trucynak csalódnia kellett: A hibás android visszautasította vallomását kimondani.

"Én— nem tudok..." Ha a GK700 ember lett volna, biztos hogy frusztráltságában felsóhajtott volna, mert ez a gyanúsított nagyon a 'nehéz' kategóriába tartozott. Úgy tűnt nem csak a női modell futott ki türelméből, hanem Connor is: oldalra billentette a fejét, eddig is hideg szemei most egyenesen fagyosak lettek. A látvány Amandara emlékeztette Trucyt, mielőtt a nő elkezdte volna vadászatát a prédájára.

A női modell tudta, hogy mi történt volna: Connor be akart hatolni a deviáns rendszerébe. De a HK400 állapotát figyelembe véve egy ilyen cselekedet 100%-ra növelte volna a stressz szintjét még 0%-ról is, és mivel deviánsok gyakran önpusztítást hajtottak végre, ha azt a pontot elérik... Trucy a másik prototípusra pillantott, majd az egy irányú tükörre, végül magára a HK400-ra. Kellett-e közbelépnie, hogy megállítsa Connort a behatolásban?

[□] LÉPJ KÖZBE
[X] NE CSINÁLJ SEMMIT