"Mit gondolsz a partneredről?" Trucy úgy döntött, hogy azt az opciót választja, amit az emberek 'gyors-csevegés'-ként értelmeztek volna, de ennek más célja is volt azon kívül, hogy betöltötte a csendet. Ha segítenie kellett Connornak, akkor az androidnak a közeljövőben kezelnie kellett majd azt a férfit, és emiatt kellett róla információ.
"Anderson hadnagyról? Nos...szeret inni, és mintha nem kedvelné a jelenlétemet." Az RK800 gondosan választotta szavait, mintha az az ember még most is hallhatta volna. Egy kis grimasz tűnt fel az arcán, és úgy hangzott, mintha szomorúság bujkált volna hangszínében.
"Ezekre én is rájöttem. Mikor bemutattam magam felém is ellenségesen viselkedett, még akkor is, hogy először találkoztunk." Trucy folytatta a beszélgetést, közben gondolatok lepték el processzorát. Miért viselkedett volna felé ennyire ellenségesen Hank Anderson hadnagy? Connor egyetértően hümmögött, ő is el volt veszve a gondolataiban.
"Esetleg nem szereti az androidokat? Más következtetésre nem tudok gondolni. De miért nem szeretné? Csak azok vagyunk, amiknek lennünk kell.." Megint, az az apró szomorúság ismét visszatért a végénél. Egyszer még semmi is lehetett volna, de kétszer semmi sem történik meg véletlen. Trucy összevont szemöldökkel vizslatta Connort.
"Miért utánzol szomorúságot?" A női modell élesebben tette fel a kérdést, mint tervezte. De őszintén, egy kicsit gyanús volt, hogy az RK800 azt a bizonyos érzést mutatta, mikor az összezavartságáról beszélt Anderson hadnagy ellenségeskedését illetően. Connor most ugyanazzal az összezavart arccal nézett Trucyra, háromszor is pislogott, mielőtt válaszra nyílt volna a szája.
"Csak kiábrándítónak tartom, hogy Anderson hadnagy egy ennyire nehéz személyiség. Hasznosabbnak találnám a küldetésem szempontjából, ha jó kapcsolatot tudnék vele ápolni, de... ahhoz türelemre és barátságos megközelítésre van szükségem." Connor felsóhajtott amint befejezte magyarázatát az 'érzelme' forrásáról, és ez teljesen meggyőzte Trucyt. Egyetértett a másik prototípussal abban, hogy partnereknek szükségük volt az egymás iránti bizalomra és jó kapcsolatra, hogy effektíven működjenek — ez mind pedig nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy teljesítse küldetését.
"Egyetértek, a Szociális Kapcsolatok programom szerint annak kedvező következményei lennének, ha szót fogadnál neki. Én is hasonló célt szeretnék elérni." Trucy folytatta a gondolatmenetet, hogy megerősítse Connor ötletét. Szófogadás biztos módszere volt bármilyen kapcsolat javítására, ugyanis az emberek azóta, hogy léteztek szerették, ha ők voltak hatalmon. Olyan érzést adott nekik, mintha lett volna egy megbízható emberük, akire számíthattak — egy szociális módszer volt, a halál, és ezen keresztül a kihalás elkerülésére.
"És milyenek a te partnereid? Nem adatott túl sok alkalmam, hogy megfigyeljem őket." Connor visszairányította a kérdést, ami komolyan elgondolkodtatta Trucyt. Milyenek is voltak valójában, Detektív Dahlia és Detektív Myers? Az RK800 türelmese nézte, ahogy a másik android összevonta a szemöldökét és fölsóhajtott.
"Nincs konkrét véleményem róluk, hiszen még kevés időt töltöttem velük. Azonban... Detektív Myers szereti a dolgokat professzionálisan tartani amikor a munkájáról van szó, aminek örülök. Olyannak tűnik, aki nyugodt tud maradni és nem hagyja, hogy a személyes érzései befolyásolják, de ez nem mondható el feleségéről, Detektív Dahliaról. Ő sokkal szenvedélyesebb, a privát életével és munkájával egyaránt — ami jó is lehet, ha megfelelően kezeli. Szerencsére nem viselkednek velem annyira ellenségesen, mint a hadnagy, de tudom, hogy még nincs bizalom közöttünk." Connor csak ismét felsóhajtott válaszul, úgy tűnt nagyon nem volt ínyére a kapcsolata partnerével. Ha jó szögből volt nézve, akkor Trucy szerencsés volt, hogy olyan partnereket kapott, akik megértették, hogy ő csak egy gép, de törődtek vele annyit, hogy ne lőjék hátba.
"Legalább neked könnyebb dolgod van. De az emberi nehézségekhez való alkalmazkodás az egyik tulajdonságom, tehát.. nem hinném, hogy lehetetlen lenne. Csak jobban meg kell ismernem Anderson hadnagyot. Esetleg lescannelhetném az asztalát holnap a DPD-ben, hiszen az biztos, hogy sok adatot adna, és ha az nem lenne elég, akkor csak vehetek neki néhány poharat. Az úgy tűnt, hogy működött." The RK800 először még komolyan kezdte, de ahogy a végére ért hangjában volt egy kis ugratást is fel lehetett fedezni. Azt meg kellett hagyni, hogy az a férfi nagyon méltányolta az ingyen italt. De melyik ember nem méltányolta volna? Valamiért fülig szerelmesek ezekbe az alkoholos keverékekbe.
"Az igaz, nagyon elégedettnek tűnt. Még nekem is említette— nos, a partnereimnek, de én is hallottam." Bár Trucy közönyös hangnemben reagált, de ezzel csak Connort próbálta kihalászni abból a csalódott állapotból, annak ellenére, hogy amit mondott, az igaz volt.
"Akkor ezt sikerként könyvelhetem el." Az RK800 ajkai apró mosolyra fordultak, ami jelezte a női modellnek, hogy elérte célját. Ugyanis a mosoly az jókedvet és vidámságot hozott.
Ami azonban nem hozott jókedvet, az az a pénz volt. Connod ismét elővette, és elkezdett kalibrálni — ki volt zárva, hogy ennyi kalibrálásra volt szüksége. Különben nem lett volna az a prototípus, aminek Amanda mondta, vagyis az érme csak szórakozás volt számára. Sajnos ez nem volt elmondható Trucyról. A 'klank' ami akkor keletkezett, mikor a fém és műanyag találkozott, kifejezetten idegesítő volt. De ez mindegy is volt, hiszen a beszélgetés végére ért, azaz egy újat kezdhetett a női modell, ha úgy akarta. Azonban ott rejtőzött a kérdés — akart-e?
[X] MARADJ CSÖNDBEN
[∆] (AKCIÓ) ÉRME
ESTÁS LEYENDO
Detroit: Szemtanú I.
FanficINTERAKTÍV STORY: választható fejlemények! (gyilkosságot, káromkodást és egyéb általános D:BH témát tartalmaz) Mikor minden elfajul Detroit városában, egyre több ember keres menedéket a hírhedt drogban, amit 'vörös jég'-nek neveztek el. És mivel a D...
