Detroit: Szemtanú I.

2. MENJ CYBERLIFE-BA

ÚJ FELADAT:
  - térj vissza Cyberlife-ba
  - jelents Amandanak
  - várj kihallgatásra

Trucy odasétált a rendőrtiszthez, aki felelős volt a tetthelyért, Chris Miller volt a neve. A hulla mellett állt, éppen a halottkémmel váltott szót, aki későn érkezett a helyszínre, pontosan 1,08 másodperce. Nem mintha számított volna, ugyanis az android már elérte amit kellett, egyedül az maradt hátra, hogy visszamenjen egy Cyberlife létesítménybe.

"Elnézést, Chris Miller. Elhagyom a tetthelyet, mivel elvégeztem a munkám." Trucyt nem érdekelte a diskurzus a rendőr és a másik ember között, éppen hogy közbeszólt, már el is indult a bejárati ajtó felé, csak egy kurta biccentéssel elköszönve a meglepett férfitől. Nem volt szüksége engedélyre amúgy sem.

Amint elhagyta az android az épületet még hallotta Connort kiáltani, úgy tűnt megtalálta a gyanúsítottat. Ez csak természetes volt, hiszen egy szimpla háztartási android labdába sem rúghatott a legfejlettebb prototípus, az RK800 ellen. Sem a saját modellje, a GK700 ellen, kalkulálta Trucy. Azonban mindez irreleváns volt a küldetéséhez, úgyhogy a női modell nem figyelt a tetthelyből jövő hangokra és kilépett az eresz alól. Az eső még mindig hevesen esett, ismételten odatapasztotta a nedves egyenruháját a testéhez. A kíváncsi ember-csoport már rendesen megfogyatkozott, de még maradtak néhányan, akik látni akarták a gyilkost. Rá se néztek az androidra aki kilépett a házból, így Trucy szabadon elhagyhatta a tetthely környékét.

LED-je egy pillanatra sárgává változott amint hívott egy taxit, hogy visszavigye egy Cyberlife létesítménybe, hogy majd ott töltse az éjszakát. Meglepően hamar jött, csupán 46 másodperccel a hívás után. A fekete ajtók hangtalanul kinyíltak, és Trucy beszállt az automata járműbe. Most már az egyetlen dolog ami hátra volt, az a jelentés volt Amandanak. Emiatt az android LED-je ismét sárgává változott, behunyta szemét, és mikor ismét kinyitotta azokat egy kert fogadta.

"Oh, Trucy. Üdv újra." Amanda azonnal köszöntötte az androidot, aki a hang irányába fordult. A nő most másféle ruhában volt, ami ezelőtt fehér volt az fekete lett, a kéket pedig egy piros, elegáns mintákkal borított anyagra cserélte. A vörös rózsáinál állt, mint mindig, ajkai szélén egy halvány mosoly bujkált. Előrelépett az android irányába, majd úgy tartotta ki a karját, ami azt jelezte, hogy társaságot kíván a sétára.

"Helló, Amanda." Trucy viszonozta a köszönést és szó nélkül belekarolt Amandaba, engedelmeskedve akaratának. Pár percig egyikőjük sem beszélt, csak élvezték — inkább a nő élvezte, hiszen a női modell erre nem volt képes — a kertet bevonó nyugalmat és szépséget. Végül mikor a tradicionális hídhoz értek Amanda végül szóra nyitotta a száját.

Amanda ⤴️

"Büszke vagyok rád, Trucy. Az első küldetésed egy siker volt. Mondd, mi lesz a következő lépésed?" Amanda sötét szemében kíváncsiság csillogott ahogy az androidra nézett, de ő tudta miféle okból. A nő olyan volt, mint egy ragadozó, a ballépés legelső jelénél kész volt lecsapni. Természetesen Trucynak nem volt semmi oka, hogy ilyesféle hibákat ejtsen — egyszerűen nem volt a programjában.

"Terveim szerint részt veszek a kihallgatásban. Így tudnék információt szerezni a deviánsból. Nagyon nagy esélye van annak, hogy látta az embereket, akik Carlos Ortiztól vásároltak." Trucy figyelte ahogy egy elégedett mosoly nőtt ki abból a kis árnyékból miközben az android magyarázott. Amanda megállt mikor elértek a következő hídig, majd teljes testével a GK700 felé fordult. 

"Most mehetsz, Trucy. Mindkét küldetésed rendkívül fontos, nem ronthatod el őket. Az emberiség jövője függhet rajta."

A következő alkalomkor mikor Trucy kinyitotta a szemét ismét a jármű belsejében ült, úton a létesítmény felé. Amanda bízhatott benne, elvégre Trucy egy gép volt. És a gépek sosem hibáznak. 

[□] HALADJ TOVÁBB 4. A kihallgatás -ra