A Sors ? (Befejezett)

9.rész

William szemszöge:

Akkora egy barom voltam nem hiszem el, hogy képes voltam bántani Bryannát. Ezért utálom magam. Meg mi az, hogy két embert szeret? Na mindegy erről később még beszélek vele. Haza érve ajtót kinyitva lépek a többiekhez.

-Nos akkor Miss Adler van néhány megbeszélni valónk.

-Ki vagy te és mit akarsz tőlem? Minek kellet ide jönnöm?

-Egy színésznőnek nagy hasznát vennénk a csapatban.

-Miről hadoválsz?

-Akkor kezdjük az elején. A nevem William James Moriarty. Viszont az emberek az újságban a bűntények urának neveznek. Persze ők nem tudják, hogy én, vagyis mi vagyunk azok. -mutattam körbe a többiekre.

-És mire kéne a segítségem?

-Hát tudunk a papírról lopásáról szóval vagy beolvadsz közénk, vagy viszlek a rendőrök elé. Válasz. -erre alapból fehér bőre még fehérebb lett az ijedtségtől.

-Rendben. Áll az alku viszont. -vett elő egy kést és hosszú szőke haját egy vágással levágta. -Mai naptól a nevem Bonde. James Bonde.

-Akkor ezt megbeszéltük. Most mindenki mehet oda, ahova szeretne. A küldetés sikeres volt. -ezzel mindenki elment. És én is indultam volna de Moran visszatartott.

-William, ha szabad kérdeznem mi történt pontosan a bálban?

-Elcsesztem néhány dolgot.

-Mond.

-Hát ugye van az a nyomozó srác és nem tetszett ahogy Bryannával beszélgetett. És hát oda mentem hozzájuk és egy kicsit ahogy Maddy is mondta gyerekesen viselkedtem. És ezt követően én is és Sherlock is kaptunk egy pofont és könnyes szemekkel halkan, de mégis hallhatóan mondta nekünk, hogy mind a kettőnket szeret.

-Oh az kemény. Én is hasonló kép tettem volna, vagyis tettem is amikor Maddy azzal a John nevű férfivel beszélt nagyon féltékeny voltam. És fejére öntöttem az italt, amit kért. -nevetett miközben nyakát vakarta zavarában.

-Hát te hülye vagy. -nevettem én is.

-Így vissza gondolva tényleg hülyeségnek hangzik, de akkor ott helyben nem tudtam rendesen gondolkodni hisz. Nagyon mérges és féltékeny voltam. Ja és én is kaptam pofont.

-Na jó akkor mindkettőnknek meg volt a napi hülyesége és azért a jutalma szóval most akkor már menjünk. -bólintott és indult kifelé, de visszafordult.

-William tudom, hogy ideges vagy hisz én is az vagyok és jobban az lennék, ha Maddyvel lenne valami hasonló, de azért próbálj meg pihenni túl keveset alszol mostanában.

-Jó megpróbálok. -mondtam nagyot sóhajtva. Ezután elhagyta a szobát. Elfeküdtem a kanapén és gondolataimba mélyedve hunytam le szemeim. Morannak igaza volt tényleg fáradt vagyok. De minden nappal egyre közelebb van a leleplezésünk napja, ami egyenlő a halálommal...

Bryanna szemszöge:

Nagyon fáj mindenem mi történt és hol vagyok? Nehezen nyitogatom szemeimet és egy ismeretlen szobát veszek észre, ahol egy ágyban feküdtem. Mocorogni kezdek és a kezem neki ütközik valaminek. Oldalra pillantva meglátom nővéremet ahogy ül egy széken és az ágyra hajtva fejét alszik mellettem. Ülésbe tornázom magam halkan és óvatosan simogatni kezdem nővérem vállát és egy picit megráztam. Ijedten kapta fel fejét és amint látta, hogy fent vagyok arcára mosoly húzódott és úgy felállva, hogy maga alatt lévő széket felborítva ugrott nyakamba és jó szorosan magához ölet.

-Édes kis húgom úgy örülök, hogy végre fent vagy! Annyira aggódtam érted.

-Köszönöm, hogy mellettem voltál.

-Mennyi ideje vagyunk itt?

-Két napja.

-Két nap de hát addig mi történt, hogy mit én.... – forgattam össze vissza a fejemet idegesség közben és beszéltem össze vissza.

-Héj nyugodj meg nem történt semmi tragédia. A lényeg, hogy most jól vagy. Ne idegeskedj tovább mert a végén megint rosszul leszel. Vegyél mély levegőket. -mondta nekem szépen lassan. Megfogadva tanácsát nagy levegőkkel nyugtattam magam.

-Köszönöm. -mosolyogtam rá.

-Szívesen bármikor bármit.

-Csak te voltál itt vagy más is volt?

-Csak én mert az orvos mást nem engedett be.

-Hála az égnek most nem tudnék egyikőjük szemébe nézni se. Úgy érzem nagyon megsérthettem őket azzal, hogy elmondtam mit érzek irántuk.

-Ne gondolj ilyenekre mert akkor csak ártasz magadnak. Beszéltem amúgy velük.

-És mit mondtak? Biztos nem akarnak látni...

-Mit mondtam erről?

-Hogy ne gondoljak rosszra és ne stresszeljek. De mi mást tudhatnák csinálni? Nem normális, hogy egyszerre két férfibe szerettem bele. Az egyik öli az embereket a másik meg azt nyomozza ki. Ez teljesen abnormális. Hiába azt mondjátok, hogy ez így minden szép és jó mert ez egyáltalán nem így van. Úgy is tudom, hogy csak azért mondod ezeket és támogatsz mert a húgod vagyok.

-Most fogd be. Egyáltalán nem úgy van ahogy gondolod kedvelsz két embert legyen nem izgat. De akkor is tudd, hogy én szeretlek és támogatlak mindenben és nem csak mert a húgom vagy.

-De...

-Nem Nincs Semmi De. William csak rólad beszél és kérdezget, ha bevetésen vagyunk. Sherlockról utána érdeklődtem attól a Watson gyerektől és ő is csak rólad beszél. És mind a kettő aggódott érted amikor elájultál egyáltalán nem volt bennük utána annyira nagy harci vágy hogy ki akar jobban magának. Szóval most befejezed a magad szidását. Hívom az orvost megvizsgál és haza megyünk. Ha kell neked gondolkodási idő szólok Williamnak, hogy egy ideig hagyjon békén és ne csináljon úgy mindennap, mint ezek előtt és ha esetleg Sherlockkal találkoznák vagy ha jönne látogatni neki is ugyan ezt elmondom csak hogy neked jó legyen. Szóval? Mit szeretnél pontosan.

-Időt mindenképp. És köszönöm, hogy elmondtad nekem. -ezt követően bólintott és felállva elhagyta a szobát, hogy hívja az orvost. Mikor visszaértek az orvos megvizsgált és rábólintott arra, hogy haza menjek. Amit nővérem hozott ruhát magával nekem arra át cseréltem és szépen lassan sétálva haza mentünk...