A Sors ? (Befejezett)

2.rész

Halkan felmentem és ajtó előtt megálltam mert bentről zörgéseket hallottam. Kopogtam és megkérdeztem hogy zavarok-e.

-Maddy nővérkém bemehetek?

-Persze gyere. -ennyi volt a válasza én meg nem tétlenkedtem, hanem egyből nyitottam is az ajtót. Ekkor elém tárult a kupis szobánk, ami egyáltalán nem ilyen volt, amikor elhagytuk. Szólásra nyitottam a szám, de nővérem leintett, hogy ne szóljak semmit. Az asztal felé mutatott egy papírra. én meg bólintva oda mentem és elkezdtem olvasni.

„Húgocskám ezt nem mondhatom mert a szüleinknek mindenhol van füle. Azt tervezem, hogy a bál után elszökök és megkeresem a barátom. Azért pakolok most mindent. Sajnálom, hogy így alakult, de én több ilyet nem fogok kibírni nekem szabadság kell. Nem szeretnélek itt hagyni hisz akkor lehet elkezdenék veled is az egész hajcihőt. Szóval a döntés rajtad áll velem jössz vagy nem. „

Heves bólogatásba kezdtem hiába szeretem a szüleimet a nővéremmel sokkal szorosabb a kapcsolatom hisz már mondtam szüleimnek sok dolga miatt maradtam a nővéremmel.

-Oké akkor ezt megbeszéltük. Menj készülődj.

-Rendben. -ezzel visszatettem a papír és elmentem készülődni. Kikészítettem minden fontos dolgomat. És elpakoltam egy nagy táskába. Mikor mind ketten készek lettünk a táskáinkat berejtettük a szekrény aljába. Egyszer csak meghallottunk egy kopogást az ajtón.

-Lányok remélem mindjárt készen vagytok mert félóra és itt van értünk a kocsi.

-Igen persze már csak pár igazítás és meg vagyunk. -válaszoltam.

Nővéremnek egy dísszel lett összefogatva a haja és egy kicsit begöndörítettem neki. 

 Nekem meg ő segített befonni és a fonatot egy kis dísszel kapcsolta össze. 

Ezt követően magunkra kaptuk még választott ruhát. Nővérem egy fekete-fehér báli ruhát választott magának én pedig egy világos kéket fehér mintákkal.

Ekkor meghallottunk még egy kopogást.

-Ugye kész vagytok már menni kéne. – szólt be most apa parancsolóan, de mégis kedves hangon

-Igen! kiáltottuk egyszerre és nyitottuk az ajtót.

-Na végre, hogy tessékeltetek kifáradni sipirc kifele mert anyátok már ideges.

-Megyünk már. – válaszoltuk és szoknyánkat megfogva siettünk ki a házból.

-Amúgy hova is megyünk? -kérdeztem. -Mert csak azt mondtátok, hogy miért, de konkrétan, hogy hova azt nem.

-A Moriarty családhoz. Albert James Moriartynak fogjuk bemutatni a nővéred.

- MOST CSAK VICCELTEK UGYE DE HISZ Ő FIATALABB NÁLAM MÉG CSAK 24 ÉVES!

-Fejezd be a kiabálást nem a házban vagyunk és a kor nem látszik meg rajtatok és Albert igen művelt fiatalember. Meg különben is ha egymás mellé álltok akkor nem lehet kinézni belőled, hogy te lennél az idősebb.

-Jó mindegy most kivételesen nem vágok vissza mert ennél értelmet len lenne harcba szállni hisz ti ehhez úgy se értetek mert ugyan olyan házasságba éltek, amibe most akartok küldeni.

-Még egy ilyen szólás és szobafogságot kapsz.

-Hát legyen, de szerintem mér úgyis kinőtem ebből az egészből csak úgy tájékoztatom veletek 29 vagyok.

-Csak egy szám nem jelent semmi. -mondta anya és ezzel véget is ért a beszélgetés hisz megérkeztünk. Bevezettek minket és megvolt a találka szerencsénk volt, hogy ismertük Albertet hisz az ő embere volt a nővérem pasija. Al és Maddy félre vonultak én pedig mentem keresni egy számomra fontos személyt, aki ismételten ő talált meg engem és nem én őt.

-Ezt a csinos kis hölgyecskét szabad egy táncra kérnem?

-William megijesztettél. -tettem kezem hevesen dobogó szívemre.

-Sajnálom kedves. Igazából szólni jöttem, hogy nővéred küldött, hogy megkezdődik a szökésetek. -súgta fülembe. Mitől végig futott a hátamon a hideg és bólogattam mondatára. Ezt követően szépen húzott a táncparkettre és egy tánc után elvezetett arra a helyre, ahol nővéremék vártak rám. Ezzel elkezdődik az új életünk messze a régitől.