A Sors ? (Befejezett)

28.rész

Bryanna szemszöge:

Teltek múltak a napok és a hetek a fiúk vissza mentek dolgozni én pedig az újdonsült kiskutyámmal otthon maradtam. Mostanában nagyon furcsán viselkedek, vagyis a fiúk ezt állítják. Hát igen a napokban nem igen tudok a reggeltől estig ülni és várni, mint egész eddig ezért van úgy, hogy többször mozdulok ki. Ami miatt a fiúk legjobban figyelmeztettek, hogy elég agresszív vagyok mostanság. Olyankor nem igen szoktam rájuk figyelni higgyenek, amit akarnak úgy is tudom nincs igazuk legalább is a legtöbb esetben. Na de ma az a tervem miután végeztem a kaja készítésével becsomagolom és elviszem a fiúknak hisz ma tudom, hogy sokáig vannak és már eléggé hiányoznak. Mikor indulásra készen voltam drága kutyusom a nadrágomat kezdte rágcsálni.

-Mi az picur te is szeretnél jönni velem? -erre ugatott egyet. Hát jó akkor ez volt a válasz gyorsan megkerestem a szíját és nyakörvébe beleakasztva feltettem a csuklómra a fogó részt és másik kezemben a kész étellel elindultan az iskola felé. Sikeresen megérkezve nyitottam a kaput és mentem is be rajta. Az irányt rögtön a fiúk irodájába vettem viszont a portás megállított.

-Elnézést hölgyem, de maga nem mehet beljebb ki maga és mit akar.

-Oh. Szép napot ön bizonyára új itt. Bryanna vagyok William és Sherlock tanárúr kedvese. Egy kis ebédet hoztam nekik, mint mindig szóval, ha nem bánja én mennék is.

-Álljon meg ez így nem működik nem mehet csak úgy, ha kedve tartja.

-Ja idefigyeljen nagyon elegem van, hogy belém köt folyton. Különben is hova lett az a kedves portás úr, aki kérdezel nélkül beenged. Szívesen mennek már és nincs erre idegzetem, hogy most veszekedjek szóval lenne olyan kedves és elengedné? -erre a lábam mellett ülő kutya ugatott egyet nem tetszését kifejezve.

-Maga még állatot is mert ide hozni?! Hogy van a képe és még a hangját is felemeli szégyentelen. Nem mehet a kijáraton kívül máshova. -erre nem válaszoltam semmit, hanem fogtam magam és kimentem. Kint a lépcsőre leültem magam mellé helyeztem az ételes kosaram és drága kutyusomat ölembe ültettem és simogattam ő pedig csak bújt az ölelésembe. Néhány perc múlva megszólalt egy csengő jelezve, hogy a mostani órának vége szegény kutyuson nagyon megijedt ezért remegve bújt jobban a kezembe.

-Sh. Nincs semmi baj ez csak a csengő volt nem kell ennyire megijedni. -simogattam egyfolytában, amitől megnyugodott -Azt hiszem ma nem a kedves bácsi volt itt szóval most nem mehetünk be. – Ezzel felálltam és elhagytam volna a területet viszont drága kutyusom kiugrott az ölemből és futni kezdett valamerre. -Mázli állj meg! Nem hallod? Hova futsz? – az összes nálam lévő csomagot hagytam a fenébe és futottam a kutya után. Majd egyszer csak eltűnt a látó körömből Hát egy meg hova lett idegesen kezdtem körbe forogni. Már kezdtem teljesen kétségbe esni mikor valaki meg ütögette a hátam.

-Bryanna úgy hiszem ez a kis jószág hozzád tartozik. -megfordulva szembesültem hogy Charlotte áll mögöttem a kutyával a kezében.

-Úristen köszönöm. -vettem tőle át az állatot. -Te, hogy hogy itt vagy nem a suliban kéne lenned?

-De igen viszont szünet van és megláttalak, hogy itt kint ülsz gondoltam köszönök csak a kutyus előbb vett észre, mint te.

-Oh akkor azért rohant annyira. -nyugodtam meg egy kicsit. -Köszönöm, hogy elkaptad.

-Szívesen de amúgy te miért vagy itt? Mármint tudom miért vagy itt. Csak miért vagy kint nem fent kéne lenned a két tanárommal?

-Ami azt illeti, de csak nem akartam egyből felrohanni hisz úgyis órájuk van. -találtam valamit ki viszont az arcát nézve nem igen hitt nekem.