A Sors ? (Befejezett)

26.rész

Néhány héttel később

Maddison szemszöge:

Ma léptem be a 6. hónapomba. Még mindig gyűlölőm ezt az egészet. Főleg most, hogy elkezdett mozogni egy hónapja. Moran elmondása szerint ma egy fogadásra kéne mennünk. Viszont nem igen akar elengedni. Napokban nagyon nyugtalan, de nem mondja el mi zavarja sokat jár el otthonról és van, hogy bezár a házba. Ha végre szóba áll ma velem akkor még kérdeztem tőle mi az isten baja van. Ajtó nyitódására lettem figyelmes könyvemből felnéztem és a férjem ideges tekintetével találtam szembe magam.

-Életem mi baj? Napokban nagyon feszült vagy. -álltam elé és karjára simítottam.

-Bonde kiszabadult és eltűnt a napokban őt kerestük a srácokkal, de semmi nyomot nem találtunk. Nagyon féltelek titeket. -simított most már hatalmas pocakomra. Amint a kicsi megérezte apja nagy tenyerét rugdosni kezdett örömében.

-Most, hogy megtudtam mi volt a bajod megértelek. Én is nagyon félek maradj mellettem. És nem lesz semmi baj.

-Rendben így lesz. -mosolygott és ajkaimra csókolt. -Ma lesz a fogadás, de nem akarom, hogy menjünk.

-Nem lesz semmi szépen kiöltözünk, ha már csináltattunk ruhát aztán elmegyünk eszünk és utána majd haza jövünk. Megfürdünk és lefekszünk aludni, ha nem tudnánk mégse akkor te szokásodhoz híven beszélsz a kicsinek míg én olvasom tovább a könyvem.

-Jó legyen, de ha bármi is történik vagy rosszul vagy szólj.

-Rendben megígérem. -adtam neki egy puszit. Majd visszamentem és kényelembe helyezve magam folytattam tovább a könyvem. Néhány órával később elkezdtünk készülődni. Nagy hasam végett elég nehézkesen vettem fel a ruhát ezért rendesen el is fáradtam. Míg megérkezett értünk a kocsi kipihentem magam. Mikor hallottam kintről a lódobogást Moran segítségével elhagytam a lakásunkat. Köszöntünk idegen kocsisnak és beszálltunk a hintó részbe. Az utazás elég rossz volt hisz a ruhám feszült a hasamon az ördögfióka meg nem hagyat abba a mozgolódást még férjem simítására sem. Így az út elég hosszúnak tűnt megérkeztünk majd Moran kiszállt és nekem is segített. Derekamat átkarolta és így mentünk be a terembe. Furcsán éreztem magam. Valamiért volt egy rossz előérzetem, de nem tudtam miért. A teremben sok előkelő ember tartózkodott többen oda jöttek hozzánk, akiket nem is ismertem, vagy csak ha összefutunk váltunk egy két mondatot. Rengetegen jöttek érdeklődni viszont nem olyan barátságosan, hogy most csak úgy beszélni akarnak, hanem csak is kíváncsiskodni jöttek és gyermekem felől kérdezgettek. Egy idő után már nagyon zavart szóval fogtam a férjem kezét és egy viszonylag csendesebb helyre mentünk és leültünk. Néhány perccel később szóltak, hogy foglaljunk helyet az asztaloknál. Albert tartott egy kis beszédet és ezt követően felszolgálták az ételeket. Mikor mindenki gyomra megtelt a finomabbnál-finomabb ételekkel elvonultunk egy külön szobába megbeszélésre. A szobában volt egy új pincér mindent ő szolgált fel ismerős volt, de mégsem. Viszont nagyon méregetett engem, ami nem tetszett. Moran sikeresen berúgott, amit nem értettem hisz semmi nem árt neki és nagyon bírja az italt viszont annyit meg nem ivott volna, hogy attól lenne baj. Albert és Luis segítségével kimentünk a lovas kocsihoz és haza fele vettük az irányt. Vagyis csak szerettünk volna. Ugyanis Moran hirtelen elaludt vagy elájult. Ezt követően csak azt éreztem, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban megyünk és egyáltalán nem ismerős a környék. Majd egy hirtelen fékezést tapasztaltam viszont semmibe nem tudtam bele kapaszkodni ezért bevertem a fejem és a hasamat is nem kicsit megütöttem. Szédelegni kezdtem az ütéstől mielőtt elájultam volna észrevettem, hogy a fejem és a lábam között is vérzem.

-Valami baj van a babámmal. -suttogtam és utoljára hasamra simítottam és elnyelt a sötétség.