Az élet nehéz főleg, ha egyszerre két férfivel találkozol és mindkettő belopja magát a szívedbe. A történet egy testvérpárról szól. Akik szülői házat elhagyva elkezdik élni az életet. Idősebb testvér (Maddison) évek telte után él élete párjával. Vis...
Gyorsan eltelt ez a két nap és már itt állok az állomáson a többiekkel. Egy egyszerű kis barna hétköznapi ruhában.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És várom a vonatom, amivel elutazok néhány napra Williamhez és Sherlockhoz. Mindenkitől elköszöntem. Nővéremmel pedig jó szorosan megöleltük egymást.
-Vigyázz magadra nagyon. -mondta Maddy.
-Úgy lesz nem kell féltened.
-Nekem ilyet ne mondj úgy is tudod, hogy mindig féltelek. Soha nem mentél még sehova egyes egyedül.
-Tudom de itt az idő, hogy kipróbáljam, hogy boldogulok. -vigyorogtam.
-Egyszerű ezt mondani. -sóhajtott egy nagyot. Majd hallottam, hogy megérkezett a vonatom. mindenkitől még egyszer búcsút vettem. -Na menj már még a végén elsírom magam. -mondta nővérem és megfordított, hogy ne lássam az arcát. Kuncogva emeltem fel bőröndömet és mentem fel a vonatra. Gyorsan megkerestem a kabint, ahova szólt a jegyem és elfoglaltam a helyem. Azt írták, hogy az út vagy 3 órát fogtartani szóval elővettem egy könyvet, amit hoztam magammal és elkezdtem olvasni. Egy óra elteltével abbahagytam egy kicsit az olvasást és az ablakból a tájat kezdtem el nézni. Ahogy haladtunk egyre közelebbinek éreztem, hogy két éve nem látott szerelmeimet hamarosan újra láthatom. Egy idő után újra könyvemet kezdtem el olvasni. Már éppen a könyv végéhez haladtam amikor a vonat megállt és ekkor vettem észre, hogy megérkeztem. Megfogva cuccaimat szálltam le a vonatról. Állomáson álltam néhány percig majd egy padon foglaltam helyet. Alig tudtam elhinni, hogy itt vagyok. Tényleg megtettem eljöttem otthonról Sherlockhoz és Williamhoz. Eget bámultam majd egy pillanatra behunytam szemeim és élveztem napsugarait ahogy arcomhoz érnek. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valami eltakarja a fényt elölem ezért kinyitom szemeimet. Ezzel együtt pedig William vérvörös íriszeivel találom magam szembe. Nem kicsit ijedtem meg, majd gyorsan felálltam és nyakába ugrottam.
-WILLIAM! Annyira hiányoztál semmit sem változtál a két év alatt. -majd hirtelen mozdulásból megcsókoltam. Amint észrevettem mit is csináltam rögtön abba hagytam, amit csináltam. Viszont William ezt nem igen díjazta ezért visszahúzott még egy csókra. Majd elválltunk és így szólt
-Drágám viszont te gyönyörűbb vagy. És te is rettentően hiányoztál. -mondta és szorosabban magához húzott. Mellkasába bújva behunytam a szemeim és beszívtam kellemes illatát. Majd mögöttünk megszólalt egy ismerős hang.
-Na és velem mi van? -kérdezte Sherlock és kitárta karjait.
-ÚRISTEN SHERLOCK! Hát te is itt vagy! Te is nagyon hiányoztál és te sem változtál. -nevetve mondtam és neki is nyakába ugrottam és eljátszódott ugyanaz a jelenet, mint Williammal. Kézen fogtam mind a kettőt és vezetésükkel mentem. -Amúgy honnan tudtátok mikor jövök vagy hogy egyáltalán én jövök?
