Az élet nehéz főleg, ha egyszerre két férfivel találkozol és mindkettő belopja magát a szívedbe. A történet egy testvérpárról szól. Akik szülői házat elhagyva elkezdik élni az életet. Idősebb testvér (Maddison) évek telte után él élete párjával. Vis...
Nem kicsit ijedtem meg, amikor Ashley hozzám szólt. Már felkészültem a legrosszabbra, de mikor ott állt előttem lefagytam. Viszont, amikor közölte velem, hogy nem mérges rám akkor egy nagy kő esett le a szívemről. Teltek múltak a napok idő közben Charlotte valami csoda folytán beállított hozzánk és bocsánatot kért. Most végre hétvége van és fiúk otthon vannak. Vagyis hát valahol a házban vannak. Reggel még együtt keltünk, de azóta olyan csendes a ház mintha itt se lennének. Mikor végeztem a konyhában a dolgaimmal mentem megkeresni ezt a két hülyét. Felmentem megnéztem az összes szobába és végül az utolsóban megtaláltam őket. Hogy ott milyen rendetlenség volt te jó ég. Elkezdték javítani az iskolához tartozó dolgozatokat. De hát nem kicsit voltak fáradtak szóval szanaszét hagyva a papírokat aludtak egymásnak dőlve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oda sétálva hozzájuk hintettem egy-egy puszit a homlokukra és arcukra simítottam.
-Hé, fiúk ideje lenne, ha felkelnétek.
-Hm? -nézett rám álmosan Sherlock. -Mi történt?
-Elaludtatok dolgozatjavítás közben.
-Oh- nézett körbe. Mikor végre fel ébredt teljesen még látta maga körül a rengeteg lapot. - Hoppá! Bocsánat kincsim, hogy ennyire rendetlenek voltunk. Napokban nem igazán tudtam pihenni se én se Liam. -nyújtózkodott és ásított egy nagyot.
-Semmi baj! Megértem én nehéz lehet a dolgotok és én is a nyakatokon vagyok. -mondtam egy kicsit szomorúan. Erre William felkapta fejét.
-Bryanna édesem remélem rosszul hallottam, amit mondtál. -erre meg ráztam fejemet, hogy nem hallott semmit sem rosszul. -Most azonnal vond vissza egyáltalán nem vagy számunkra teher. Szeretünk téged és nem akarom, hogy így gondold! Különben is honnan jött ez a baromság az eszedbe?
-Hát én...-nem tudtam semmit mondani mert igazából teljesen igaza volt nem tudom miért mondtam és én is mindenkor is ezt vártam, hogy velük legyek.
-Mivel ilyen hülyeségek jutnak eszedbe kicsim ezért most, hogy ne érezd magad se teher se elhanyagoltnak ezért most a jövő hetet rád szenteljük és szabadságot veszünk ki. Legyen mindenki számára kedvező az elkövetkezendő pár nap. – mondta Sherlock. William pedig helyeslően bólogatott. Én pedig nagy szemekkel boldogan néztem rájuk és örömömben elsírtam magam és néhány lépést hátra lépve rogytam le a földre.
-Jaj, édesem nem kell sírnod inkább ölelj meg minket- mondta William és ki tárta kezeit. Én sírva álltam fel a földről és oda szaladtam hozzájuk és ölelésükbe bújtam. Azt hiszem most ment le rólam az eltelt pár nap terhei a vállamról úgy igazán. Még órákon keresztül sírtam a boldogságtól. Majd fiúk példáját követve elaludtam miközben hozzájuk bújtam.
Néhány órával később felébredtem, de csak Sherlock volt mellettem, vagyis alattam hisz rajta feküdtem.
